Anyasebeink gyógyulása
Napi olvasnivalók

Ma ünneplünk. Ünnepeljük a héten megtett utat. Ünnepeljük a kitartásunkat, és ünnepeljük a gyógyulást, ami tudott történni bennünk.
A legnehezebb mindig az édesanyánkkal való kapcsolatunkon dolgozni, az általa rajtunk ejtett sebeket gyógyítani.
Hiszen tőle kaptuk az életet, és általában tőle kaptuk a legnagyobb sebeinket is.
Ez emberi életünk egyik lelfájdalmasabb paradoxonja...

A mindennapi életben általában a mennyiségre, a teljesítményre hajtunk. Minél többet, minél újabbat.
Ez is nagyon fontos. Hiszen így újabb meg újabb ajándékokban lehet részünk, újabb és újabb szükségleteink elégülnek ki.

De nem elég csak erre figyelnünk. Nagyon nagy szükségünk van elidőzni a már ismerősnél, a már megtörténtnél, és engedni magunkban mélyülni, integrálódni azt, amit már megszereztünk, mielőtt egy újabb után nyújtanánk ki a kezünket.

Ezért ennek az útnak az utolsó állomása az ismétlés, az integrálás, a mélyítés.
Első látásra kevésbé izgalmasnak tűnik, de ha vesszük a bátorságot, és kellő érdeklődéssel, kíváncsisággal engedjük bele magunkat, meglepődhetünk azon a gazdagságon, amelyet tapasztalunk.

Az idegrendszerünk ismétléssel tanul, ezért a visszatekintéseink fontos szereppel bírnak a változás folyamatában.

Amikor fájdalmas tapasztalatokban van részünk, akkor azok együttérző felidézése megnyugtatja a piros rendszerünket, így a fájdalmas érzéseink csillapszanak, gyógyulunk. zt érezzük, hogy törődünk magunkkal, magunkra hangolódunk, a zöld rendszerünk fejlődik. Tanuljuk az érzelemszabályozást.

Amikor örömteli tapasztalataink vannak, akkor azok együttérző átölelése elmélyíti őket bennünk. Növekszik a képességünk az öröm érzésére, és növekszik az önegyüttérző képességünk. Fejlesztjük a kék és a zöld rendszerünket, valamint a kettő közötti kapcsolatot. Így kék rendszerünk nem fog szabályozatlanul túlműködni.

A mai meditációban visszatekintünk az elmúlt hétre, elidőzünk ott, ahol érintve érezzük magunkat. Engedjük magunkban megjelenni az együttérzést és a hálát, hogy tovább folytassák a bennünk megkezdett gyógyulási folyamatot.