A "Centering Prayer" módszert Thomas Keating szerzetes fejlesztette ki, és a szemlélődésre való felkészülés két fő típusa (receptív és koncentratív) közül a receptív módszerek közé tartozik, mivel nem igényel figyelemkoncentrációt.

Ez a módszer nem relaxációs gyakorlat, bár mellékhatása lehet a mély relaxáció. A spirituális dimenzióban értelmezve e módszer mögötti dinamikát, azt mondhatjuk, hogy nem csupán úgy általánosságban az ember spirituális oldalának megtapasztalásáról van szó, hanem magában foglalja az Istenivel való személyes kapcsolatot, amelyben az önátadás és az önmagunk átadása az isteninek a döntő elem. Ez a módszer tulajdonképpen az ember és az Isten közötti személyes kapcsolat gyakorlása.

Ajánlott naponta kétszer gyakorolni ezt a módszert: reggel, a napi tevékenységek megkezdése előtt és este, vacsora előtt. Mivel a módszer lelassítja az anyagcsere-folyamatokat, a legjobb, ha nem gyakoroljuk másfél óránál rövidebb idővel étkezés után. A lefekvés előtti meditációt szintén kerülni kell, mivel az energetizáló hatású lehet, és megnehezítheti az elalvást. Az emberek között eltér a böjt hatása a módszer hatékonyságára. A kiegyensúlyozott életmód és étrend jobban megfelel a "középpontba vezető imádságnak", mint a végletek. A módszer magában foglalja a személyes szükségletek és az egyén egyediségének elfogadását.

Ez a meditáció kényelmes testtartást igényel, csukott szemmel, biztonságos, csendes helyen, ahol nincsenek hirtelen, váratlan zajok. Az időméréshez ajánlott egy 20 vagy 30 percre beállított stopperóra.
A meditáció elején egy vagy két szótagból álló "szent szót" választanak, amely kifejezi a meditáló szándékát, hogy Istennek szentelje magát. Ez a "szent szó" nem az a jármű, amelyen keresztül az ember eljut Istenhez, hanem csupán a szándékot irányítja.

A szándék formálása funkciójának betöltése érdekében ajánlott, hogy e szónak ne legyen érzelmi visszhangja. A meditációban az ember nem ízlelgeti az e szó által keltett konkrét érzelmet, hanem a gyakorlat elején meghatározott szándék megújításának gesztusaként tér vissza a "szent szóhoz".
Maga a módszer abból áll, hogy a meditáció elején a választott „szent szó” gondolatban való kimondásával a meditáló kifejezi a szándékát, hogy a meditáció idejét és önmagát Istennek adja. Ezután mozdulatlanul, csendben ül, „kitéve magát” az Istennel való együttlétnek a neki való átadottságban.

A kiválasztott szót nem mantraként ismételgeti, hanem csak akkor emlékszik rá, és mondja ki gondolatban, amikor ún. „gondolatok” jelennek meg benne.

A "szent szó" helyett választhatunk egy képet vagy az isteni jelenlét tudatosítását. Ha képet választunk, a képnek általánosnak és nem részletgazdagnak kell lennie. A belső csend maga is lehet a "szent szó".
A meditáció végén lehetőség van beszélgetni az Istennel. Az időzítő sípszava után ajánlott legalább 2 percet csukott szemmel tölteni, amely alatt visszatérhetünk a normál éber állapotba.

Keating a "gondolatok" 5 típusát különbözteti meg, amelyek megjelenhetnek a "központba vezető ima" gyakorlata folyamán.

1. A képzelet elkalandozása a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatos gondolatok felmerülése. A módszer gyakorlása két szinten fejleszti a tudatosság képességét: az elkalandozó gondolatok szintjén és a létezés mélyebb szintjén.

2. Érzelmileg töltött gondolatok

3. Intuitív meglátások és spirituális felismerések

4. Az önreflexió: egyrészt a mély meditációs állapotból való kilépéssel kapcsolatos szorongásból áll, másrészt a meditációban megtett útról való elmélkedésből, hogy megjegyezzük, hogyan lehet ilyen állapotba kerülni. Mindkét reflexió az elért állapotból való kilépéshez vezet.

5. A belső megtisztulás: a módszer terápiás hatása, és Keating a "tudatalatti kiürítéseként" említi. Ez a folyamat különböző testi érzések és erős érzelmek megjelenésén keresztül valósul meg, amelyek nem a mindennapi élet eseményeihez kapcsolódnak. Ezek az élet során elszenvedett traumák megnyilvánulásai.
Bármilyen "gondolat" előfordulása esetén Keating módszere az, hogy a "szent szóhoz" való visszatéréssel visszatérünk ahhoz a szándékhoz, hogy átadjuk magunkat az isteninek.

A következő bejegyzésben a „középpontba vezető imádság” belső dinamikáját fogom elmagyarázni az Én találkozástípusainak multidimenzionális modellje alapján.