Kutatásom alapját Martin Buber kapcsolati modellje képezi, pontosabban az Én és Te műve, amely egy édesanyjától kisgyermekkorában elhagyott férfi spirituális és filozófiai elmélkedéseit foglalja magába két lény valódi találkozásáról.

Szeretném röviden ismertetni ezt a modellt, és azt is, ahol ez a modell kihívások elé állított a dolgozatom megírásában.

Buber az ember magatartását kettősnek látja. Két alapszót nevez meg, amelyekből szerinte ez a kettősség fakad. Ezek az alapszavak nem elszigetelt szavak, hanem szópárok: Én-Te és Én-Az. A szópárok szavai olyan mélyen összetartoznak, hogy nem lehet őket külön-külön kimondani, amikor a Te-t kimondjuk, akkor egyúttal az Én-Te szópárból az Én is kimondódik. Amikor az Az-t kimondjuk, akkor egyúttal az Én-Az szópárból az Én is kimondódik.

Az Én-Te alapszó csak az ember egész lényével mondható ki, és megalapozza a kapcsolódás világát. A Te-hez való viszonyulás közvetítetlen: az Én és a Te között nincs fogalmiaság, nincs előzetes tudás, nincs fantázia, nincs cél, nincs vágyakozás, nincs várakozás. A Te világa feltételezi a szemlélődés aktusát, nincs benne semmi más, csak a jelenlét. Az Én-Te világban mégsem egy ideállal találkozunk, hanem a hús-vér másikkal. Ebben a világban semmit sem tagadunk meg önmagunkból és a másikból, önmagunk és a másik ismeretéből, hanem teljes lényünkkel találkozunk. A Te birodalma a jelenhez tartozik. A jelen azért jön létre, mert a Te jelenvalóvá válik. Az Én-Te kapcsolatában nincs sem tapasztalás, sem használás, hiszen ezek a múlthoz tartoznak. A Te világának nincs térbeli és időbei összefüggése.

Itt adódik az első (látszólagos) ellentmondás: az Én-Te kapcsolatban egyszerre van jelen minden ismeret önmagamról, a másikról, a kapcsolatunkról, és egyszerrre nincs jelen benne semmi a fogalmi gondolkodásból. A semmi és a minden, üresség és teljesség együttlétének paradoxona jelenik meg itt, amely ismerős a spiritualitásból. Ez az paradoxon volt az első jelzés számomra, hogy van kutatnivalóm. Meghívás arra, hogy elidőzzek a Te és az Az birodalmai kapcsolatának megértésénél.

Az Én-Az alapszót soha nem lehet egész lényünkkel kimondani. Az Az világa térben és időben koherens, és a tapasztalás, a használás és a fogalmi megismerés az Az birodalmához tartozik. Míg az Én-Te kapcsolatban egészként találkozunk, az Én-Az kapcsolatban lényünk egy-egy része találkozik.

Első pillantásra a Te világa és az Az világa kölcsönösen kizárják egymást, és az egyik a másik ellentéte, az Én-Te kapcsolat nemesnek, az Én-Az kapcsolat pedig alantasnak tűnik. Buber maga is több helyen cinikusan ír az Én-Az kapcsolatról, szavai mögött pejoratív él sejthető meg.

Ezt megérezve újból megszólítva éreztem magam, hogy időzzek el itt. A fogalmi gondolkodást sokszor illetik pejoratívan a spiritualitásban, az anyagot és azt, ami belőle jön, hasonlóképpen. Sokszor találkozunk azzal a látásmóddal, amely szembeállítja egymással az istenit és az emberit, a szentet és a profánt, a hétköznapit és a misztikusat. Dolgozatomban arra törekedtem, hogy több oldalról, több síkon megvizsgáljam azt a jelenséget, ami itt megsejthetővé vált.

Már maga a buberi mű mélyebb tanulmányozása is árnyaltabb képet tár fel.

Buber megjegyzi: „Az ember nem élhet Az nélkül. De aki csak Az-zal él, az nem ember”. Buber az Én-Te kapcsolatban látja azt a tiszta jelenlétet, amelyet az ember nem tud sokáig elviselni. Hogy megvédje magát, elég, ha minden pillanatot tapasztalattal és használással tölt meg, hogy a pillanat ne égessen tovább.

Ugyanakkor az Én-Az kapcsolat mégsem szükséges rossz. Buber megállapítja, hogy az Én-Az alapszó nem a rosszból származik, ahogyan az anyag sem a rosszból származik. A rosszból az származik, ha az anyag azt állítja magáról, hogy ő önmagában a Lét (teljessége).

Buber a két világ közötti kapcsolat két jelenségét mutatja be nekünk: a váltakozást és az integrációt. Mindegyik Te-nek a kapcsolat jelenségének beteljesedése után Az-zá kell válnia. Minden Az, miután belépett a kapcsolat eseményébe, Te lehet.

Lehetséges, sőt szükséges az Én-Az kapcsolat minden elemét integrálni az Én-Te kapcsolatba. Buber felhívja a figyelmünket arra, hogy nem szabad lemondanunk azokról a megfigyelésekről vagy ismeretekről, amelyeket az Én-Te kapcsolat során a Másikról szereztünk, nem szabad elvonatkoztatnunk tőlük, vagy elfelejtenünk őket. Az Én-Te viszonyban minden elválaszthatatlan marad.

Ami itt történik, az több, mint az Az birodalma minden elemének egyszerű átölelése a Te birodalma által. Az integráció természetének szemléltetésére Buber két képet használ: "a Te jelenléte lélekként lebeg a vizek fölött", - ez a szimbólum a Biblia Teremtés könyvében is megtalálható -, és "a Te világának folyamai, mint élő folyók" "öntözik" és "termékenyítik" az Az világát. Az Az világának minden eleme természetes és törvényszerű módon cselekszik, amíg az Én-Te kapcsolat "hozzákapcsolódik" és "hordozza". Az Az világának integrációja a Te világába az Én-Az viszony Én-Te viszony által történő "öntözése" és "megtermékenyítése" révén történik.

A buberi modell alapján a találkozások négy típusát különböztetem meg, amelyeket a későbbi cikkeimben részletesen szeretnék bemutatni.

​1. A tiszta én-te találkozás, amelynek léte megkérdőjelehető egyes szerzők szerint. Ebben a találkozásban egy tisztán szellemi érintkezés, együttlét valósul meg, amely a psziché és a test síkján nem értelmezhető, nem írható le. Hogy milyen érvek szólnak e kategória léte mellet, és milyen érvek e kategória léte ellen, arról a későbbiek folyamán fogok írni.

2. A megtestesült Én-Te találkozás, amelyben a buberi modell Én-Te kapcsolata valósul meg a maga teljességében. Ebben a találkozásban a hangsúly az együttléten van, és nem az együtt vagy egymásért végzett tevékenységen.

3. Az a találkozás, amelyben az Én-Te kapcsolat „öntözi” és „megtermékenyíti” az Én-Az kapcsolatot. Olyan találkozás, amelyben a hangsúly az együtt és egymásért végzett külső és belső tevékenységen van.

4. Az a találkozás, amelyben az Én-Az kapcsolat kívül esik az Én-Te kapcsolaton, olyan találkozás, amelyben az itt és mostban történő tapasztalatok és tevékenységek el vannak szakítva az Én-Te kapapcsolatra való törekvéstől.