A pszichoterápiában a piros rendszer főként nonverbális és paraverbális jeleinek észlelése diagnosztikai szerepet tölt be. Azzal, hogy a terapeuta éberen figyel mind a saját, mind a kliens piros rendszerének aktiválódására, segíthet a kliens tudatosságán éppen kívül eső félelmek és ellenállások azonosításában, ami fontos intervenciós irányokat jelölhet ki.

Ha a kliens piros rendszere aktiválódik, a terapeuta gyengédségre és melegségre utaló jeleit veszélyesnek vagy tolakodónak értelmezheti, különösen, ha a kliensnek olyan előzetes tapasztalatai vannak, amelyekben a gyengéd válaszokhoz bántások társultak. Ezért fontos, hogy a terapeuták figyeljenek arra, hogy a klienseik hogyan fogadják a szociális jeleket, és a melegség és a kötődés szintjét úgy állítsák be, hogy azok a terápiás változást segítsék elő, ahelyett, hogy a kliensek fenyegetésen alapuló társas gondolkodásmódba zárását erősítenék meg.

A kék rendszer számtalan terápiás folyamattal áll kapcsolatban, amelyek közül néhány hasznos lehet, mint például az öröm vagy a büszkeség megtapasztalása a terápiában elért haladás miatt, de mások károsak lehetnek. Ennek a rendszernek az aktiválódása a terápiás kapcsolat hatalmi dinamikájához kapcsolódik, amelyben a terapeutát a kliens valószínűleg szakértőként vagy tekintélyként éli meg. Amikor a terapeuták szakzsargont használnak, értelmezéseket kínálnak vagy ajánlásokat tesznek, akkor a tekintély pozíciója felé mozdulnak el. Amikor a kliensek a terápiás segítség felajánlását az alárendeltség pozíciójából tapasztalják, alárendelt válaszuk akadályozhatja az optimális terápiás eredményt, mert megerősíti az elégtelenség vagy erőtlenség érzését.

A terápiában sok törés és interperszonális kihívás a terapeuta és a kliens közötti dominanciaharc miatt következhet be, még akkor is, ha a terapeuta nem akar dominanciára törekedni. Mind a terapeuta, mind a kliens kék rendszerének aktiválódásának és dominanciájának ülés közbeni megfigyelése fontos, hogy megelőzzük a kliens összeomlását vagy ellen-dominancia reakcióját egy vélt versengő terápiás helyzetre.
A terápiás folyamatban a kék rendszer aktiválása fontos ahhoz, hogy segítsük a kliensek a cselekvőképességének a fejlesztését, az öröm megtapasztalását, valamint olyan célok megfogalmazását és követését, amelyek csökkentik a szorongásukat és elősegítik a jólétüket.

Az együttérzés fókuszú terápia megfogalmazásában a terapeuta szerepe: "segíteni a kliensének, hogy a vele való interakció során biztonságot tapasztaljon, hogy tolerálja és biztonságban érezze azt, amit a terápia során feltárnak, és hogy a durva és bántó önkritikát kedvességgel váltsa fel". Az együttérzésfókuszú terápia elvei szerint a terápia célja az érzelemszabályozó rendszerek egyensúlyának helyreállítása a zöld rendszer fejlesztésével.

A zöld rendszer a társas és interperszonális kontextusokon kívül is fejleszthető relaxációs és légzőgyakorlatok segítségével. Vészhelyzeti állapotban a szorongás és/vagy az ingerültség fokozott izomtónushoz és szaporább légzéshez vezet, ami fokozza a mentális feszültséget. Ez az ördögi kör megtörhető a zöld rendszert aktiváló relaxációs technikák gyakorlásával.

Vannak interperszonális utak is a megnyugtató rendszer fejlesztésére. Az emlősöknél ez a rendszer a kötődési rendszerhez kapcsolódik, és magában foglalja a kötődés és a gondoskodás affektív élményeit. Az együttérzésfókuszú terápia különleges szerepet tulajdonít a terápiás kapcsolatnak, a zöld rendszer interperszonális aktiválásának egyik módját látva benne. A koreguláció révén a terapeuta segít a kliensnek saját zöld rendszerének fejlesztésében, hogy az érzelemszabályozó rendszerek újra egyensúlyba kerüljenek. Ezt egy következő bejegyzésemben részletesen ki fogom fejteni.

A terapeuta elfogadó, ítélkezésmentes, melegszívű hozzáállással reagál a kliens szorongására. A példakép szerepét játsza, hogy támogassa a klienseket ezen attitűdök belsővé tételében, ezáltal hozzájárulva zöld rendszerük fejlődéséhez. Átveszi a gondozó vagy belső ügyvéd szerepét, ha a kliens erre egyedül nem képes, és ezt a szerepet játssza a kliens helyett, amíg a kliens nem képes ezt maga belsővé tenni és megnyilvánítani.