Ráhangolódás a
belső vezetetségünkre

A gerincoszlop fontos szerepet játszik a testfókuszú gyakorlatokban.
A gerincoszlopra összpontosító testfókuszú gyakorlatoknak két típusát különböztethetjük meg.

Az első típusban a gerincoszlopot a maga statikus voltában észleljük, mint a csontvázunk egyik fő elemét: az emberi felsőtestet tartó vázat.
Azokban a testérzékelő gyakorlatokban, ahol a biztonságérzetünket akarjuk fejleszteni, figyelhetünk arra, hogyan tartja a talpunkat a padló, az ülő gumóinkat a szék, és hogyan egyenesedik fel a gerincünk, hogyan épülnek egymásra a csigolyáink, és tartják a felsőtestünket.
Ez a gyakorlat megtartottság-élményt idéz elő bennünk. Segít megérkezni az itt-és-most biztonságába.
E meditáció másik változata, amikor a padlóra lefekszünk háttal, és azt érzékeljük, hogy magát a gerincoszlopunkat tartja a talaj.

A másik típusú testérzékelő gyakorlatokban a gerincoszlopunkat a maga dinamikus valóságában észleljük.
Gerincoszlopunk nemcsak felsőtestünk tartóoszlopa, hanem a csigolyák közti izületek mozgékonyságának köszönhetően egy nagyonis rugalmas és hajlékony valóság. Alkalmas arra, hogy hajoljon, csavarodjon, hogy lehetővé tegye felső testünk kisebb, nagyobb ívben történő elmozdulását.
Szerepet játszik az egyensúlyunk megtartásában. Nagyon érzékeny, finom, nem tudatos mozgásokat is képes végezni.

Egyes testfókuszú gyakorlatok gerincünknek ezt a tulajdonságára építenek. Meghívnak egy intuitív, belülről fakadó mozdulatsorra, amelynek középpontjában a gerincünk hullámzó mozgatása áll.

A felső testünk, és ezáltal a gerincük hullámzó mozdulata ismerős a táncokból, a különféle spirituális praktikákból és a szexuális együttlétből. Mindig mély intimitást fejez ki. Ösztönösen megnyit a belső világunk mélységeire. Akkor is, ha mi mozdulunk így, és akkor is, ha másokat így látunk mozdulni.

Mivel ez a mozdulatsor mély intimitást nyit meg, fontos, hogy olyan közegben adjunk neki teret, ahol biztonságban vagyunk. Ahol nem szégyenítenek meg érte. Ahol védve vagyunk, elfogadva, bátorítva, ahol érdeklődéssel, gyöngédséggel, gondoskodóan fordulnak felénk. Vagy ahol, - ha egyedül vagyunk -, önmagunk fele tudunk ilyen hozzáállással fordulni.

Fontos azt tudatosítanunk, hogy ez a hullámzó mozgás nem mindig a szó szoros értelemben vett nemiséggel függ össze. Egy sokkal mélyebb intimitáshoz kapcsolódik, egy sokkal mélyebb intuícióhoz. Lényünk mélyéhez. Amely magába foglalja a nemiségünket is, de sokkal tágasabb és általánosabb annál.
Erről a következő olvasnivalóban fogok írni.

A különböző táncokban a testhullámok elsajátításához egy igen fáradságos és komoly gyakorlás vezet. Különböző technikákkal lehet tanulni a gerinc felső részének és az alsó részének a külön mozgatását, izolálását.

Ugyanakkor a testnek ez a hullámzása egy spontán mozgás, amely akkor is történik, amikor ráhangolódunk a saját bensőnkre. Szükséges hozzá az izmoknak egy bizonyos szintű fejlettsége, az izolálás egy bizonyos szintű képessége, de tud belülről fakadni.

A következő két hétben az izolálásnak ezt a minimális képességet fogjuk gyakorolni, hogy a spontán mozdulatokban meg tudjon jelenni egyre mélyebben, egyre természetesebben ez a belülről fakadó hullámzás.

Bár gyakorolunk, vagyis mintegy felkínáljuk, megmutatjuk a testünknek ezeket a mozgásformákat, mégsem a technika pontos elsajátításán van a hangsúly.
Ebben a gyakorlásban is befele figyelünk, és azt ízleljük, hogy mi történik a testünkben, milyen testérzetek, érzelmek, belső képek, gondolatok jelennek meg, amikor ezeket a mozdulatokat végezzük.