Az Együttérzéssel - Női meditációs kör
vezetett meditációi
Testérzékelő gyakorlat
Az első meditációban végigpásztázzuk a testünket.
Nem cél a relaxáció! Nem azért végezzük ezt a meditációt, hogy ellazuljunk!
A jelenlétet gyakoroljuk: a testünkkel, testérzeteinkkel, önmagunkkal való kapcsolódást.
Tapasztalataink sokszínűek lehetnek. Azt gyakoroljuk, hogy bármi is történik bennünk, azt érintjük, gyöngéd együttérzéssel átöleljük, és együtt vagyunk vele.
Tudatos légzés meditáció
A mai meditációban semmi más dolgunk nincs, mint figyelmünket a légzésünk felé fordítani, illetve újra meg újra visszatéríteni oda, ha elkalandoztunk.
Ez a meditáció NEM relaxációs gyakorlat! Nem célunk, hogy ellazuljunk!
Önmagunkkal szeretnénk kapcsolódni, és felfedezni, mi minden történik bennünk, amikor figyelmünket befele irányítjuk!
Minden, ami történik, az JÓ!
Együttérző érintések
Ebben a meditációban felfedezzük, hogyan hat ránk testünk különböző pontjainak érintése.
Ez a meditáció SEM relaxációs gyakorlat! Nem cél az ellazulás!
A cél saját testünk működésének megismerése, mindannak a testérzetnek az együttérző átölelése, amely meditáció közben jelentkezik: legyen az kellemes, vagy kellemetlen.
Az együttérző érintés ízlelése
Ebben a meditációban ízleljük azt az érintést, amelyben a legtöbb gyöngédséget tapasztaltunk.
Nem törekszünk újdonságra, különleges tapasztalatokra. Csak kíváncsian, együttérzően fürkésszük, milyen megállni, ízlelgetni, lecsendesedni, leegyszerűsödni.
Ez a meditáció NEM relaxációs gyakorlat! Nem cél, hogy ellazuljunk! Nem cél, hogy eltűnjenek a kellemetlen érzelmeink, testérzeteink!
Arra törekszünk, hogy együttérzően érintsük, öleljük át azt, ami bennünk megmozdul, érződik itt és most. Akkor is, ha örömteli, akkor is, ha fájdalmas!
Együttérző szín
Ebben a meditációban együttérző képességünk fejlesztésére elkezdjük használni a képzeletünket.
Egy színt fogunk elképzelni, amely segítségével megnyílunk az együttérzésre.
Nem törekszünk újdonságra, különleges tapasztalatokra. Csak kíváncsian, együttérzően fürkésszük, milyen megállni, ízlelgetni, lecsendesedni, leegyszerűsödni.
Ez a meditáció NEM relaxációs gyakorlat! Nem cél, hogy ellazuljunk! Nem cél, hogy eltűnjenek a kellemetlen érzelmeink, testérzeteink!
Arra törekszünk, hogy együttérzően érintsük, öleljük át azt, ami bennünk megmozdul, érződik itt és most. Akkor is, ha örömteli, akkor is, ha fájdalmas!
Együttérző mások
Ebben a meditációban az emberi kapcsolatainkat segítségével fejlesztjük együttérző képességünket.
Bár vezethet ellazuláshoz, ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat! Nem cél, hogy ellazuljunk!
Együttérző emlékeink
Ebben a meditációban az emlékezetünket hívjuk segítségül az együttérző képességünk fejlesztésére.
Ez a meditációs SEM relaxációs gyakorlat. Nem cél, hogy megnyugodjunk, ellazuljunk.
A saját valóságunk együttérző érintéséhez akarunk közelebb kerülni.
Együttérző hely
Ebben a gyakorlatban a képzeletünket használjuk együttérző képességünk fejlesztésére. Egy olyan helyet képzelünk el, amely biztonságot ad.
Most sem cél az, hogy egy konkrét kellemes érzelmet elérjünk, vagy valamilyen kellemetlen érzelmet megszüntessünk.
Ez a gyakorlat is egy belső felfedező út, ahol minden jó, amit tapasztalunk, amit a belső világunkból ízlelünk.
Együttérző lény
Ebben a meditációban a képzeletünkben engedjük megszemélyesülni az együttérző képességünket.
Ez a gyakorlat SEM relaxáció. Nem célunk ellazulni.
Kíváncsian, érdeklődően szemléljük, észleljük, tudatosítjuk, hogy mi történik bennünk, amikor az együttérzéssel találkozunk.
Bármilyen reakciónk is legyen, az JÓ!
Együttérző én
Ebben a meditációban az együttérző képességünket személyesítjük meg.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakrolat. Nem az a cél, hogy ellazuljunk.
A meditáció célja észlelni, tudatosítani, ízlelni, hogy mi történik bennünk, amikor az együttérző énrészünkre figyelünk.
Együttérző énünk belénk testesülése
Fontos, hogy ne csak a képzeletünkben, és az érzelmeinkben, hanem a testünkben, testérzeteinkben, mozdulatainkban is belegyökerezzen a bennünk levő együttérzés.
Ezt gyakoroljuk ebben a meditációban!
Fontos, hogy ez a meditációs sem relaxációs gyakorlat! Nem az a cél, hogy ellazulj, hogy megnyugodj!
A cél ízlelni a benső világod!
Együttérző testpásztázás
Az eddigi meditációkban azokhoz a tapasztalatainkhoz mentünk közel, amelyek spontán módon jelennek meg bennünk, és együttérzéssel fordultunk feléjük. Szabadságot hagytunk a testünknek, a pszichénknek, hogy azt jelenítse meg, aminek most itt van az ideje.
Ez a tágasság, ez a szabadság egy nagyfokú védelem is volt.
A célunk az volt, hogy lassan-lassan erősödjön bennünk az (ön)együttérző képességünk.
A következő hetek meditációiban szándékosan fogunk valamilyen kisebb-nagyobb mértékű fájdalmas tapasztalatot felidézni, azért, hogy gyakoroljuk, hogyan gyógyítja fájdalmunkat az (ön)együttérzésünk.
Ezekhez a gyakorlatokhoz szükséges, hogy legyen jártasságunk az önegyüttérzésben.
Ha a gyakorlatok során bármikor azt éreznéd, hogy a Benned előhívott testi és/vagy pszichés fájdalom erősebb, mint amit el tudsz viselni, térj vissza az együttérző Éned-hez, és csak pihenj meg a jelenlététben!
Ezek a gyakorlatok állnak a legtávolabb a relaxiációtól.
Itt a cél tudatosan, aktív módon közel menni a sebzettségünkhöz, hogy gyógyulni tudjon.
Együttérző szerető kedvesség meditáció
Ebben a meditációban azt tapasztalhatom meg, hogy a bennem levő együttérzés egyesül a világban levő együttérzéssel, és megérint minden örömteli és fájdalmas valóságot nemcsak önmagamban, hanem az egész világban.
Ez a gyakorlat nem relaxiáció! Nem az a cél, hogy ellazuljunk, hanem hogy engedjük az együttérzésnek érinteni bennünk és a világban mindazt a valóságot, ami a jelen pillanatban, itt-és-most van!
Kellemetlen érzelmeink együttérző érintése
Ebben a meditációban közel megyünk ahhoz, ami a testünkben és a pszichénkben szenved.
Engedjük, hogy az együttérzés gyógyítsa.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat. Nem megszabadulni akarunk attól, ami bennünk kellemetlen, hanem gyógyítani.
Együttérzés a szomorú énünkkel
Ebben a meditációban teszünk egy fontos lépést a bennünk levő szomorúság integrálása fele.
Megszemélyesítjük őt, és engedjük, hogy az Együttérző Énünk gyógyítsa.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat.
Sőt, közel megyünk a szomorúságunkhoz, átéljük egész lényünkkel, hogy gyógyulni tudjon, hogy megtalálja a helyét bennünk úgy, hogy ne akadályozzon a mindennapi életünkben.
Együttérzés a haragos énünkkel
Gyakran észervehetjük a környezetünkben, vagy akár magunkban is, hogy nőként a szomorúságunkat, a félelmeinket elfogadható, megélhető érzelmeknek tartjuk.
A haragunkat azonban szégyelljük. Mintha a harag nem lenne nőies.
Legtöbbször, amikor dolgozunk a haragunkkal, akkor azt általában úgy tesszük, hogy "hergeljük" magunkat, hogy végre érezzünk haragot, hogy végre át merjük élni.
Vagy ha azt érezzük, hogy túl sok bennünk a harag, akkor keresünk valami fizikai tevékenyésget, amellyel "kiengedjük a gőzt", levezetjük a bennünk felgyülemlett feszültséget.
Ezek mind jó módszerek, de önmagukban nem elégségesek.
A harag ugyanis a változtatáshoz szükséges erőnk integrálatlan formája.
Olyan mint egy nagy víznyomás alatt levő slag.
Ha a kezemben tartom, akkor elvezeti a vizet nagy erővel oda, ahol szükség van rá. Öntöz, táplál, megtisztít.
De ha kiszalad a slag a kezeim közül, akkor össze-vissza csapkod, és széttör maga körül mindent, eláraszt nagy nyomású vízzel.
Ezért nem csak az szükséges, hogy megéljük a haragunkat, vagy levezessük a fölöslegét.
Hanem az is, hogy együttérző, határozott, biztos kezekkel tudjuk tartani: hogy integráljuk a lényünk egészébe.
Ebben a meditációban teszünk egy fontos lépést a bennünk levő harag integrálása fele.
Megszemélyesítjük őt, és engedjük, hogy az Együttérző Énünk gyógyítsa.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat.
Sőt, közel megyünk a haragunkhoz, dühünkhöz, átéljük egész lényünkkel, hogy gyógyulni tudjon, hogy megtalálja a helyét bennünk úgy, hogy ne akadályozzon a mindennapi életünkben, hanem erőforrásunkká váljon.
Együttérzés a szorongó énünkkel
Ebben a meditációban teszünk egy fontos lépést a bennünk levő szorongás integrálása fele.
Megszemélyesítjük őt, és engedjük, hogy az Együttérző Énünk gyógyítsa.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat.
Sőt, közel megyünk a szorongásunkhoz, átéljük egész lényünkkel, hogy gyógyulni tudjon, hogy megtalálja a helyét bennünk úgy, hogy ne akadályozzon a mindennapi életünkben.
Megbocsátás önmagamnak
Megbocsátani önmagunknak egy kettős folyamat.
Egyszerre jelenti azt, hogy kapcsolódunk ahhoz a zsigeri tapasztalathoz, hogy létünkben vagyunk jók és értékesek, és azt is, hogy beismerjük azt, amikor hibázunk.
Annak a tudatosítása, hogy az, hogy hibáztam, nem tesz lényegileg rosszá, nem kell miatta szégyellnem magamat. De beismerem azt, hogy nem szeretném azt tenni, amit tettem.
Ebben a folyamatban segít ez a meditáció.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat.
Közel megyünk ahhoz, amit bánunk, amit hibáztunk, ahhoz a fájdalomhoz, ami ezzel jár. És az együttérzés gyöngédségével gyógyítjuk a saját magunkon ejtett sebeinket.
Együttérzés gondoskodó énem hiányosságaival
Nőként lényünknek nagyon fontos eleme a gondoskodás.
Lehet, hogy saját gyerekünkről, lehet, hogy egy közeli hozzátartozónkról, vagy a munkánk kapcsán.
Bármennyire is szeretnénk, a gondoskodásban sem tudunk hibátlanok lenni. Újra meg újra találkozunk a korlátainkkal.
Ez frusztrálhat, fájhat.
Itt van talán leginkább szükségünk együttérezni önmagunkkal.
Ezt fogjuk gyakorolni ebben a meditációban.
Ez a meditáció sem relaxációs gyakorlat!
Közel megyünk a gondoskodásunk hiányosságaival kapcsolatos fájdalmunkhoz, és az együttérzés gyöngéd terébe helyezzük ezt a fájdalmat is!
Együttérző zenemeditáció
Testünk olyan, mint egy antenna. A ránk ható hangok, zajok, zenék, neszek visszhangoznak benne.
Ebben a meditációban engedjük hatni magunkra a hangokat. Észleljük a bennünk keltett hatásukat. És együttérzéssel fordulunk ahhoz, ami bennünk a hangok hatására testérzetként, érzelemként megszólalnak.
Ez a meditáció sem relaxáció!
Engedem hatni rám azokat a hangokat, amelyek kellemes, és azokat amelyek kellemetlen érzelmeket váltanak ki bennem.