Út a női szívünkbe -
8 napos meditációs út

Öt napja járjuk együtt a meditáció útját. Ez alatt az idő alatt szinte biztos, hogy mindannyian tapasztaltunk ellenállásokat.

Amikor meghirdettem a meditációs utat, akkor azt mondtam, hogy ezek a meditációk 100%-ban működnek.

De a meditáció működése nem azt jelenti, hogy 100%-ban elérik pontosan, a legnagyobb konkrétsággal azt a célt, amit személyesen kitűzünk magunknak.

Az, hogy a meditáció működik, azt jelenti, hogy megmozgat valamit bennünk. Ez a valami lehet az ellenállásunk érintése is.

Arra a meditációra is azt mondom, hogy működik, amelyik azt teszi velem, hogy felkavarja az ellenállásaimat, megmutatja, leleplezi őket.

Ez kellemetlen, de nélkülözhetetlen a gyógyulás folyamatában.

​Többféle meditáció létezik. Ezeket különböző szempontok alapján lehet csoportosítani.

Ebben a bejegyzésben kétféle csoportot említek meg.

Az egyik fajta meditációban a lelkünk mélyén levő intimitás felé tartunk. Ez történhet úgy, hogy a spiritualitás síkján tudatosítunk valamilyenféle istenség jelenlétét, és az ő jelenlétébe helyezzük magunkat. Történhet úgy, hogy beleérzünk abba, hogy egyek vagyunk a világmindenséggel. Vagy hogy gyöngéd együttérzéssel fordulunk saját lényünk, saját szívünk felé.

Ebben a típusú meditációban az intimitás biztonságos terében egy idő után megjelennek azok a fájdalmaink, amelyeket elnyomunk magunkban. A csendben teret kapnak, és akár hatalmas erővel robbanhatnak be.

Ebben a biztonságos térben megjelenik maga a félelem az intimitás sebezhetőségétől.

​Mindkét jelenség egyfajta ellenállás azzal szemben, hogy megéljük az intimitást. Sőt, megtapasztalhatjuk az ellenállást az ellenállásainkkal szemben is.

Az ellenállás mindig valamilyen formában fájdalmas. Ellenállásunk lehet azzal szemben, hogy átéljük az ellenállásaink okozta fájdalmakat.

Ez sokféle formát ölthet.

A legegyszerűbb forma az, amikor össze-vissza kalandoznak a gondolataink. Nem tudunk elcsendesedni, mert mindenféle gondolat jön, logika nélkül, az agyunk folyamatosan kattog. Ez a kattogás nem áll le akkor sem, amikor már egy hosszabb időt vagyunk csendben, vagy ha volt is belső elcsendesülés, egyszercsak a csendünk közepén újra beindul.

Ilyenkor általában az az ösztönös reakciónk, hogy haragszunk magunkra, amiért nem tudunk figyelni a meditációra. Az önmagunk ellen fordított harag még több szenvedést okoz, így megerősíti az ellenállásunkat, a gondolataink még jobban pörögnek.

Az ellenállásunk másik formája, amikor olyan gondolatok jönnek, amelyekhez erősebb érzelmek kötődnek. Megjelennek életünk megoldatlan helyzetei, témái. Olyan dolgok, amelyektől félünk, vagy olyan dolgok, amelyekre vágyunk.

És úgy tűnik, hogy nagyon fontos őket most azonnal végig gondolni.

Egy másik típusú ellenállás az, amikor az elcsendesülő értelmünk képessé válik arra, hogy higgadtan lásson olyan témákat, amelyeket eddig nem értettünk. Ilyenkor megjelenik egy vonzóerő, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzunk, és ha már a gondolataink ennyire tiszták lettek, kihasználjuk az alkalmat az adott téma átgondolására.

​Vannak mélyebb, nem a gondolatok síkján megjelenő ellnállások.

Ilyen a nagyon intenzív érzelmek megjelenése. Ránk tör a szomorúság, a harag, a csalódottság, a szégyen, az undor, a szorongás. Azt sem tudjuk, hogy honnan jön, de ránk tőr, és elragad bennünket a mély intimitástól, amelynek megtapasztalására vágyunk.

Ugyancsak az ellenállás egyik formája lehet az izgatottság, az a fajta öröm, amelynek van egy intenzív vibrálása. Kivisz az intimitás nyugalmából. Magára tereli a figyelmet, és elkezdünk sóvárogni az egyre extatikusabb érzelmek felé. Közben pedig megfeledkezünk a mélyen gyógyító, szelíd, gyöngéd intimitásról.

Az ellenállások megjelenhetnek a testérzeteink szintjén is. Megjelenhetnek fájdalmak, viszketés, bizsergés, izomgörcs, köhögés, tüsszögés, sírás, zokogás, vagy éppen nevetés.

Az ellenállások egyik fajtája az elalvás. Amikor nem lennék amúgy álmos, de amint leülök meditálni, rögtön elalszom. Kába lesz a fejem, mintha nem is lennék a testemben, és pillanatokon belül már álmodom. Akár úgy is, hogy egyenes gerinccel ülök, és a fejem sem esik le.

Az idegrendszerem nem tud szembesülni a fájdalmaimmal, az intimitástól való intenzív félelemmel, és elalszom.

​A meditációk másik formája, amikor tudatosan aktiválom az ellenállásaimat, a fájdalmas érzéseimet. Például azzal, hogy felidézek egy fájdalmas emléket.

Ilyenkor nem az a célom, hogy az intimitást önmagában tapasztaljam meg, hanem, hogy a bennem levő intimitás, gyógyító erő érintse a fájdalmamat, amit lehet egész életemben letagadtam, az a célom, hogy ez a fájdalom teret kapjon és gyógyuljon.

Ha az életemnek egy kifejezetten megterhelő, érzelmileg nagyon instabil szakaszában vagyok, akkor nem mindig bölcs végezni ezeket a típusú meditációkat, mert az élethelyzetem amúgy is ad elég szenvednivalót, nem szükséges magamnak újakat előhoznom.

Az Út a női szívünkbe egyes meditációs elemei (például a szégyenünkkel való szembenézés) ebbe a típusba tartoznak.

Ezekben a típusú meditációkban is megjelenhetnek a fent említett ellenállások.

Nem akarom érezni a fájdalmat, ezért a gondolataim elkalandoznak. Izgatott leszek, vagy épp rám törnek különféle érzelmek és testérzetek, amelyek elterelik a figyelmemet, vagy elalszom.

Amikor megjelennek az ellenállásaink, nincs más dolgunk, mint kitartani az önmagunk iránti gyöngéd együttérzésben.

(F)elismerni, hogy az ellenállások jelen vannak, hogy a fájdalomtól való félelemből születnek, és kifejezni önmagunk számára, hogy most biztonságban vagyunk, hogy lehet bennünk fájdalom, lehet bennünk félelem. Tudatosítjuk, hogy semmit sem erőltetünk. Sem az intimitás érzését, sem a fájdalom érzését.