Út a női szívünkbe -
8 napos meditációs út

Ma véget ér 8 napos női meditációs utunk. Női szívünk gyógyulási folyamata azonban nem ér véget, hanem egy új szakasza kezdődik el.

Egy ilyen meditációs folyamatban rengeteg új élményben lehet részünk. Örömteli és fájdalmas tapasztalatokban. Találkoztunk sebzettségeinkkel, és találkoztunk erőforrásainkkal.

Érintettük a sebeinket, gyöngéden átöleltük magunkat, miközben fájdalmat éltünk át. Megsejtettük a lelkünk mélyében lakó intimitást. Félve-örömmel érintettük őt is.

Van egy sajátos kettősség, amely jellemzi ezeket a belső tapasztalatokat. Mindaz, ami történk bennünk egyszerre semmi, és egyszerre minden.

Egyszerre semmi, hiszen "csak" bennünk történt, a meditáció biztonságos terében, szívünk mélyén. Mindennapi életünket nem határozta meg. Kívülről talán nem is látszott.

Mégis egyszerre minden, mert csak ezek a tapasztalataink vannak, mint ablakok arra a belső női valóságunkra, amelyet egyre jobban felfedezünk, és engedünk kibontakozni.

Ez a mindenünk, mert itt tapasztaltunk meg egy újfajta idegrendszeri működést, amelyről talán mindig sejtettük, hogy képesek vagyunk rá, de most találkoztunk egyes elemeivel nagyonis konkrétan.

Mit tehetünk, hogy ezekből a tapasztalatokból a "minden" bontakozzon ki, és ne "semmi"-süljenek meg?

Talán a legfontosabb, hogy az út végén tekintsünk vissza hálatelt szívvel, és vegyük számba, hogy mi minden történt bennünk. Mi volt örömteli, és mi volt fájdalmas.

Az örömteli tapasztalatokért engedhetjük, hogy a hála eltöltsön, a fájdalmas tapasztalatokban pedig együttérzéssel ölelhetjük át sebzett szívünket, megköszönve neki a bátorságát, amellyel megmutatta nekünk a sebeit...

Idegrendszerünk ismétléssel tanul. Ezért fontos olyan helyzeteket teremteni, amelyben újra beindulhat az a működésmód, ahogyan az elmúlt nyolc nap meditációiban működni tudott.

Minél többször tapasztalja meg ezt az új, egészséges működésmódot az idegrendszerünk, annál könnyebben előhívható lesz belőle, annál spontánabbá és természetesebbé válik, mígnem egy idő után ez lesz a természetes működésmódja életünk különböző területein.

Többféleképpen tudjuk előhívni magunkból azt, amit már megtapasztaltunk.

A legegyszerűbb módja ennek, hogy időnként, lehetőleg rendszeresen elővesszük azokat a meditációs hanganyagokat, amelyek különösebben is érintettek.

Bátorítalak, hogy hallgasd meg újra meg újra.

Amikor nincs időd újra meghallgatni a teljes meditációt, akkor leülhetsz 3-4 percre és felidézheted azt a képet, azt a szót, azt a testérzetet, azt a mozdulatot, ami a meditációban különösen is érintett, és valami új tapasztalatot nyitott meg benned. Elidőzhetsz itt, ízlelheted.

Ezáltal gyakoroltatod az idegrendszereddel azt, amit már egyszer a meditációban megélt.

Fontos gyakorlatba is ültetni azt, amit megtapasztaltál.

Amikor a szívedben lakó királynővel, istennővel találkoztál, adott neked egy tárgyat, született benned egy szó.

A mindennapi életedben megállhatsz 1 percre, újból felidézheted, milyen volt azt a tárgyat tartani, vagy magadra helyezni, felidézheted a szót, ami megszületett benned.

Ez segít kapcsolatba lépni a szívedből fakadó nőiességeddel, és ebből a nőiességből jelen lenni életed különböző területein.

Az természetes, hogy az elején ez furcsának tűnik, szokatlannak. Talán ellenállásaid is lehetnek, és érezhetsz egy késztetést arra, hogy bántsd magad, hogy kinevesd magad, hogy cinikusan leintsd magadat.... Mégis, érdemes gyakorolnod, mert csak így válhat igazán a részeddé az, amit a meditációban megtapasztaltál.

Segít elmélyíteni a meditációs tapasztalatokat, hogyha beszélsz róla a barátnőiddel, családod női tagjaival, olyan nőkkel, akiben megbízol. Elmesélheted, hogy mit éltél át, és megkérdezheted őket, hogy voltak-e hasonló tapasztalataik.

Ugyanakkor az is fontos, hogy lehetőleg ne oszd meg a meditációs tapasztalataidat olyan nőkkel, akikről sejted, hogy cinikusan fognak reagálni, kinevetnek, vagy megszégyenítenek. A meditációs tapasztalataink olyanok, mint egy csecsemő. Táplálásra, védelemre szorulnak. Zsengék, törékenyek. Nem arra valóak, hogy eszközként használjuk őket mások meggyőzőséhez, például arról, hogy mi is a nőiesség lényege...

Ez a 8 nap egy különleges, a gyógyulásnak szánt idő volt. Fontos, hogy legyenek az életünkben ilyen idők.

Egyéni vagy csoportos önismereti és/vagy terápiás folyamatok, pszichológiai és/vagy spirituális belső utak.

Ami talán a legfontosabb ezekben, hogy csak olyan helyre, olyan nők közé menj, akiket nemcsak csodálsz, hanem érzed, hogy tisztelet árad tőlük feléd. Akikkel kapcsolatban azt érzed, hogy van valami olyanjuk, ami a te legdrágább kincsed is, és ezt közösen ünneplitek egymásban.

Talán ezek a női kapcsolatok azok, amelyek a legtöbbet gyógyítanak bennünk.

Nem önmagában az, hogy nők között vagyunk, hanem az, hogy mélyen, őszintén, tisztelettel ünnepeljük egymásban és önmagunkban a nőt.

A szívünkben élő nő folyamatos születésben van bennünk. Védelemre, gyöngédségre, figyelemre, gondoskodásra van szüksége, hogy ez a születés, ez a bontakozás történni tudjon.