Anyasebeink gyógyulása
Napi olvasnivalók

Ahogyan írtam a tegnapi olvasnivalóban, édesanyánk tekintetének tükrében alakult ki az érzelemszabályozó képességünk. Ennek a tükörnek a torzításai torzulásokat idézett elő az érzelemvilágunkban, az érzelemszabályozó képességünkben.

Ma, az utunk elején elkészítjük az érzelemtérképünket.
Itt olvashattok az elméleti térképről, hogy milyen típusú érzelmeink vannak, és mi történik a testünkben, amikor a különböző érzelmeinket átéljük.

A mai meditációban pedig megtapasztalhatjátok, hogy mely érzelmeket, mely érzelemtípusokat tudjátok könnyebben, és melyeket tudjátok nehezebben előhívni és átélni.

Az együttérzés fókuszú terápia három érzelemszabályozó rendszeréről szeretnék ma megosztani Veletek néhány dolgot.
Azért szeretem ezt a modellt, ezt a fajta érzelemtérképet, mert nagyon könnyű és praktikus a használata, segít érteni magunkat

Paul Gilbert, angol pszichoterapeuta nevéhez fűződik ez a modell.
Ő azt mondja, hogy tulajdonképpen három érzelemtípus létezik. Mindegyik érzelemtípusban vannak árnyalatok, de három nagy kategória létezik, amelynek a testünkben három folyamatcsoport felel meg.

Az első két csoport az szimpatikus idegrendszerhez kapcsolódik, a harmadik a paraszimpatikus idegrendszerhez.
Kicsit leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a szimpatikus idegrendszer felelős azokért az érzelmi, és fiziológiai reakciókért, amelyek energizálnak, amelyeket olyankor adunk, ha valami ellen, vagy valamiért kell küzdenünk.
Szakszóval ezt úgy fejezzük ki, hogy a szimpatikus idegrendszer felelős a magas arousal-lal járó érzelmek szabályozásáért.

A paraszimpatikus idegrendszer a felelős azokért az érzelmi és fiziológiai reakciókért, amikor biztonságban vagyunk, nem kell energizáljuk magunkat, hanem egyszerűen létezhetünk, kapcsolódhatunk, intimitást élhetünk meg önmagunkkal és egymással.

A szimpatikus idegrendszer működése tehát két típusú érzelmet különböztet meg: ezek valahol összefüggnek, hiszen ugyanaz az idegrendszer felelős értük. Mégis van köztük egy lényeges különbség, amelyet a későbbiekben részletesen kifejtek.

Az érzelemszabályozó rendszereket színkódokkal jelölik, hogy egyszerűbb legyen róluk beszélni.

Az első rendszer a piros rendszer, a szimpatikus idegrendszerhez kapcsolódik, hipotalamusz-hipofizís-mellékvesekéreg tengelyhez. Az adrenalin és a kortizol a fő molekulák, amelyek szerepet játszanak a működésében.
Ez a rendszer felelős azért, ahogyan válaszolunk a vészhelyzetekre, az üss-vagy-fuss-vagy-fagyle reakcióért
Amikor veszélyben érezzük magunakt
– vagy úgy ítéljük meg a helyezetet, hogy tudunk győzni, és akkor harcolunk – ütünk – ennek az érzelme a DÜH
- vagy úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy veszíteni fogunk, de el tudunk menekülni – ilyenkor futunk – ennek az érzelme a SZORONGÁS
- vagy úgy ítéljük meg a helyzetet, hogy veszíteni fogunk, de nem tudunk elmenekülni – ilyenkor lefagyunk – ennek az érzelme a SZOMORÚSÁG

A piros rendszer működése belső feszültségérzettel (arousal) jár: megnövekedhet a szívritmus, a légzés szaporábbá válhat, izzadás, fejfájás, szédülés, hányinger, reszketés, izomfeszülés, látótérbeszűkülés lehetnek a fizikai tünetek.
Gondolkodásunk beszűkül, rászűkűl a problémamegoldásra. A gondolataink kattognak, nehéz őket leállítani.

A második rendszer a kék rendszer. Szintén a szimpatikus idegrendszerhez kapcsolódik. A dopaminerg rendszer felelős érte.
Ez a rendszer felelős azért, hogy harcoljunk a céljainkért, hogy legyen energiánk, lendületünk küzdeni szükségleteink kielégítéséért. Még mielőtt kielégültek volna, megjelenek az általa szabályozott érzések és motiválnak. Majd kielégülést érzünk, amikor megszereztük, amire szükségünk volt.
lyen szükségleteink: az éhség, szomjúság, lakhatás, szexualitás, anyagi javak szerzése stb.
Amikor küzdünk, örömet, izgatottságot, lendületet, akár extázist élünk át.

Ennek a rendszernek a működése is magas arousal szinttel jár. Érzünk izomfeszültséget, szaporább légzést, szívverést, akár izzadást, remegést, „pillangókat a gyomrunkban”.

Nagyon hasonló, vagy akár azonos testérzeteket érzünk, mind a két rendszer működése esetén, csakhogy az első esetében kellemetlennek, veszélyesnek értékeljük, a második esetén kellemesnek, kívánatosnak érzékeljük.

Ami bonyolulttá teszi a belső világunkat az az, hogy amíg a kellemetlen érzelmeinket csak egy érzelemszabályozó rendszer szabályozza, a piros rendszer. addig a kellemesként megélt érzelmeinket kettő: a kék és a zöld
A kék az intenzív, magas arousallal együtt járó érzelmeinkért felelős.
A zöld pedig a nyugodt, meghitt, intim, gyöngéd érzelmekért.

A zöld rendszer a paraszimpatikus idegrendszerrel van kapcsolatban, az oxitocin és az endogén opiátok játszanak benne fontos szerepet.

A hüllőkben akkor kapcsol be, amikor nincs életveszély, és a szükségletek kielégítettek. Ilyenkor az állatok megpihennek
Az emlősöknél összekapcsolódik a kötődési rendszerrel. A kötődés, a kapcsolódás ingerei bekapcsolják ennek a rendszernek a működését.

Ezért az együttlét, a gyöngéd fizikai érintés, a fizikai közelség, a gyöngéd hang, a gondoskodás gesztusai az idegrendszerben bekapcsolják a zöld rendszert, és megnyugtatóan hatnak.

A zöld rendszer úgy alakult ki az evolúció folyamán, hogy képes egyensúlyban tartani a piros és kék rendszer működését.

Mi közvetlenül nem tudunk hatni a piros és kék rendszerre olyan módon, hogy azok csökkentség a működésüket.
Hiába mondom magamnak, hogy ne féljek, vagy ne legyek dühös.
Egy piros rendszer által érzett érzelmet le tudok cserélni egy másik piros rendszer által érzett érzelemre. Tudok dühös lenni, ahelyett, hogy szomorú legyek, vagy szorongani, ahelyett, hogy dühös legyek. Sőt le tudom cserélni a kék és piros rendszer érzelmeit egymással. udok törtetni, lendületbe lenni, ahelyett, hogy szorongjak.
Megmutatni, hogy majd én megcsinálom, csakazértis.
Egyfajta pingpongozás is beindulhat a kék és piros rendszer között:
- alacsony az önértékelésem, a piros rendszerem aktív. Szorongok. Lendületbe jövök, túlvállalom magamat. A kék rendszerem aktiválódik. Cökken a szorongásom. Ér egy kudarc. Újból szorongani kezdek. És az ördögi kör kezdődik előlről.
De ilyen módon nem tudok kilépni ezekből az érzelmekből. Csak a zöld rendszer segítségével

Ezért az érzelmi stabilitás, az érzelmi egyensúly, az érzelemszabályozás fejlesztése a zöld rendszer fejlesztésével történik.
A zöld rendszer fejleszthető a testérzeteinkre, fiziológiai reakcióinkra, a képzeletünkre fókuszáló gyakorlatokkal. Ezek az ún. magányos gyakorlatok.
És fejleszthető kapcsolatainkban.

Ma bemutattam ezt az érzelemtérképet. Holnap arról lesz szó, hogy hogyan hatunk egymásra ezekben a folyamatokban. Hogyan szabályozzuk egymás érzelmeit.

A paraszimpatikus idegrendszer, főleg a bolygó ideg stimulálásával a zöld rendszerünk aktivitása serkenthető. A légzőgyakorlatok, imaginációk, egy hobby gyakorlása, egy kellemes fürdő, egy jó séta a természetben a zöld rendszerünket erősíti.

Pusztán az, hogy gondoskodunk magunkról, gondoskodunk a legelemibb szükségleteinkről: eszünk, ha éhesek vagyunk, iszunk, ha szomjasak vagyunk, alszunk, ha álmosak vagyunk, megpihenünk, ha elfáradtunk, elmegyünk a wc-re, ha szükségünk van rá, fejleszti a zöld rendszerünket. Az önmagunkra, a testi és érzelmi szükségleteinkre való ráhangoltságért a zöld rendszer felelős.

A szükségleteink kielégítéséhez az energiát a kék rendszertől kapjuk, de maga a ráhangoltság a szükségleteinkre, az a finom figyelem, az a gyöngéd gondoskodás a zöld rendszerünk feladata. És minél jobban kialakítjuk ezt a finomhangolást magunkra, a zöld rendszerünk annál jobban kifejlődik.

A mai meditáció három részből fog állni. Mind a három típusú érzelemből meg fogunk tapasztalni néhányat. Megfigyeljük, milyen gondolatokkal, érzelmekkel, testérzetekkel járnak együtt.