Az integratív pszichoterápiás szemlélet úgy tekint a különböző pszichoterápiás megközelítéskre, mint amelyek a terápiás folyamat közös, általános hatótényezőit hozzák mozgásba. Ezek a közös tényezők fejtik ki gyógyító, a változást, fejlődést elősegítő hatásukat. Többféle lista létezik ezekről a tényezőkről, itt szeretnék bemutatni néhány olyan tényezőt, amely a legtöbb listán fontos szerepet tölt be.

1. A terápiás kapcsolat lehetővé teszi, hogy az idegrendszer szintjén gyakorlódhasson az érzelemszabályozás. Mindaz, ami nem tudott megfelelően kifejlődni az csecsemő-anya kapcsolatban tovább érhet a terapeutával való kapcsolatban. A terapeuta modellt nyújt az érzelemszabályozásban, kapcsolódásban, viselkedésben, gondolkodásban a kliense számára, amelyet az tudatos és tudatalatti folyamatok során magába integrál. 
   A terapeuta visszajelzései segítik a klienst a valóságot tárgyilagosabban, árnyaltabban látni. Fejlesztik azt a képességét, hogy kívülről szemlélje a benne, vele és körülötte zajló történéseket, ahelyett, hogy azonosulna velük, elárasztanák őt.

2. A terápiás mítosz magába foglalja mindazokat a modelleket, értelmezéseket, amelyekkel a terapeuta a saját pszichoterápiás irányzata alapján értelmezi az egészséges és sebzett pszichés folyamatokat, a gyógyulás módját, a terápia folyamatát és a terápiás kapcsolatot. Magába foglalja az adott terápiás irányzat ember- és világképét.
   Pusztán az a tény, hogy a kliens találkozik egy koherens értelmezésrendszerrel, amelyben a saját tapasztalatai megfogalmazhatóak és értelmezhetőek, biztonságot, kontroll érzést ad. 
   Minél árnyaltabb, tágasabb ez a modell, annál inkább alkalmas arra, hogy a kliens a segítségével rendszerben lássa a tapasztalatait, ésszerű magyarázatot adjon problémáira, és rátaláljon, hogy pszichés egészsége érdekében min szükséges változtatnia.
   A terápiás mítosz része az a remény, hogy a terápiás folyamat a gyógyulás fele fogja elmozdítani a klienst. Ennek a reménynek nagy szerepe van abban, hogy a pozitív változás valóban bekövetkezzen.

3.  A terápiás rituálé magába foglalja a terápia térbeli- és időbeli kereteit, a terápiás ülések alatt alkalmazott és házi-feladatnak ajánlott technikákat. Ezek a rituálék egyrészt egy biztonságos keretet adnak, amelyben a kliens számára megtartó erőkként megkönnyítik, hogy szembe tudjon nézni problémáival, érintkezésbe kerüljön fájdalmas tapasztalataival, másrészt a terápiás kapcsolattal együtt korrektív emocionális élményként szolgálnak. Általuk kliens számára lehetővé válik, hogy olyan tapasztalatokba lépjen bele, ahol érzelemszabályozó rendszerei érett működését gyakorolhatja. 
   A kliens a terápiás eszközök segítségével a terápiás kapcsolat biztonságos terében a terápiás rituálékban fokozatosan kapcsolatba kerülhet intenzív érzelmeivel, amelyek szabályozásában hiányt szenved, és a terápiában lehetősége nyílik arra, hogy fejlessze az érzelemszabályozó képességét.