Gyakran megtapasztaljuk, hogy a rossz hangulat ragályos. Ha valaki a környezetünkben feszült, lobbanékony, felemeli a hangját, átragad ránk, és mi is hasonlóképpen kezdünk el érezni, gondolkodni, viselkedni. Ezért a jelenségért a tükörneuronjaink a felelősek. Rajtuk keresztül érzékeljük, hogy a másik személy piros rendszere működik, és a mi piros rendszerünk is aktiválódik. Ez a folyamat elindítja a kellemetlen érzelmek lehúzó spirálját, úgy hatunk egymásra, hogy egyre feszültebbekké válunk.

Ha észrevesszük, hogy ez történik bennünk, elkezdhetjük magunkat vádolni. Elégedetlenekké válunk önmagunkkal szemben, amiért azt tapasztaljuk, hogy mások hangulata milyen nagy mértékben rányomja bélyegét a sajátunkéra. Ez az elégedetlenség még feszültebbé tesz, még jobban felerősíti piros renszerünk működését. Ilyen módon ráerősítünk a lehúzó érzelmi spirálra.

A jó hír az, hogy az önegyüttérzés gyakorlása képes megtörni ezt a kártékony spirált. Amikor észleljük, hogy a környezetünkben levő személyek piros rendszerének aktiválódása tükörneuronjainkon keresztül bekapcsolta saját piros rendszerünket, tudatosíthatjuk, hogy ezért a jelenségért nem mi vagyunk a hibásak. Tükörneuronjaink működésmódját nem mi határoztuk meg, nem a mi döntésünkön múlik, hogy bekapcsolnak-e vagy sem. Gyöngéden fordulhatunk önmagunkhoz, aki most szenved, emlékeztetve magunkat arra, hogy minden ember osztozik ebben a szenvedésben, hiszen minden ember rendelkezik tükörneuronokkal.

Ahogy elkezdjük együttérzéssel átölelni szenvedő önmagunkat, zöld rendszerünk aktiválódik. Lassan-lassan a nyugalom hullámai kezdenek szétáradni a testünkben. Még mindig érezhetjük a feszültséget, de azt is tapasztalhatjuk, hogy valami lényegében változott meg bennünk.

Hosszú távon ezt a változást el kezdik érezni a környezetünkben levők is. Tükörneuronjaikkal önkéntelenül is észlelik zöld rendszerünk bekapcsolódását, és az ő zöld rendszerük is működésbe lendül. Így zöld rendszerünk tudatos bekapcsolásával megtörjük a lefele húzó érzelmi spirált, és elindítjuk a kellemes érzelmek felemelő spirálját.

Fontos azonban éberen figyelnünk arra, hogy valóban zöld rendszerünk működését indítottuk-e el. Elkezdhetünk azon aggódni, hogy mi történik, ha a másik személy tükörneuronjai mégsem kapcsolják be zöld rendszerét. Az aggodalom a piros rendszerünket kapcsolja be, és a másik személy tükörneuronjai által ráerősít az ő piros rendszerének működésére. Az is lehet, hogy önelégülten lessük, hogyan tudunk a másik személyre hatni, magunkat különbnek érezzük, és büszkeséggel tölt el, hogy manipulálhatjuk embertársunkat. Ekkor a kék rendszerünk kapcsol be, és a másik személy kék rendszerét fogjuk aktiválni. Egyik esetben sem indul be a kellemes érzelmek felfele ívelő spirálja.

Ehelyett egyszerűen forduljunk oda gyöngédséggel saját szenvedésünk felé. Gyöngéd érdeklődéssel figyeljük, hogyan árad szét ez a kedvesség saját testünkben, és átlépve annak határait, tükörneuronjainkon át, hogyan éri el a környezetünkben levőket. Finoman, szinte alig észrevehetően.

​

Amikor észlelem, hogy elkezd bennem rezonálni a környezetemben levők feszültsége, tudatosíthatom, hogy tükör neuronjaimmal átvettem piros rendszerük aktivitását, gyöngéden odafordulhatok saját szenvedésemhez, amelyet piros rendszerem automatikus bekapcsolódása okoz, engedhetem, hogy a zöld rendszerem bekapcsoljon, az enyhülés elkezdjen szétáradni testemben, és kíváncsian fürkészhetem, hogyan indul be a felfele ívelő spirál, hogyan kezd lassan bekapcsolni a környezetemben levők zöld rendszere.