Az együttérzés fókuszú terápia modellje
A pszichés zavarok gyógyításában elterjedt gyakorlat, hogy diagnosztikai kategóriákba sorolják mindazokat, akik segítségért folyamodnak, és a terápia menetét ezeknek a kategóriáknak megfelelően határozzák meg. A diagnosztizálás támpontot adhat a segítő szakembernek, irányíthatja a figyelmét a probléma feltérképezésében, a sérült lelki működés megértésében, a hatékony kezelés megtervezésében. Mégis egyre több szakember vélekedik úgy, hogy a kategóriákba sorolásban nagy veszélyek rejlenek. A diagnózis bélyeggé válhat, önbeteljesítő jóslatként működhet, hozzájárulhat ahhoz, hogy a diagnosztizált személy szégyenében elszigetelődjön az embertársaitól, hogy azok gyanakvással nézzenek rá, és kiközösítsék.
Számos modern pszichoterápiás irányzat a zavarok kategorizálása helyett a belső lelki folyamatokra figyel. A neuropszichológiai kutatások kimutatták, hogy ezek a folyamatok több diagnosztikai kategóriában hasonló módon jelennek meg. Ilyen folyamatnak tekinthető a három érzelemszabályozási rendszer működése és egymásra való kölcsönhatása is. Ha egy diagnosztikai kategóriával szembesülök, az könnyen bezár, a szégyen érzéseit kelti bennem, reménytelenséget ébreszthet a gyógyulással szemben. Míg ha megértem, hogy milyen belső folyamataim szorulnak fejlesztésre, könnyebb elfogadnom saját hiányosságaimat, és érezhetek egy reményteli lendületet, ami a gyakorlás irányába visz. Mindkét esetben problémáknak ugyanarról a tapasztalatáról van szó. Értelmezésük viszont nagyon különböző, és különböző módon hat a gyógyulás folyamatára.
Ahhoz, hogy egy irányzatot pszichoterápiás irányzatnak lehessen tekinteni, többek között rendelkeznie kell egy a lelki folyamatokat leíró modellel és e modell alapján sajátos módszert kell kidolgoznia a pszichés zavarok kezelésére.
Az Együttérzés fókuszú terápia modellje a pszichés zavarokat az érzelemszabályozó rendszerek kiegyensúlyozatlanságának különböző mintázataival írja le, és a beavatkozás fókuszaként az ezek közti egyensúly visszaállítását célozza meg.
E modell kidolgozásában fontos szerepet kaptak az evolúciópszichológiai és neuropszichológiai ismeretek.
Az evolúció során az emlősök agya úgy fejlődött, hogy a zöld rendszer képes szabályozni a piros rendszer működését. Ennek egyik oka, hogy az emlősök kicsinyei magatehetetlenül születnek, és életben maradásuk feltétele, hogy szüleik hosszú időn át gondoskodjanak róluk. A gondoskodás fizikai közelséget igényel, ehhez pedig arra van szükség, hogy az emlős szülő képes legyen szabályozni üss-vagy-fuss reakcióját. Ennek következtében a gondoskodási rendszer aktiválásával csökkenthető a kellemetlen érzések erőssége is.
Az emberi együttérzés az emlősök gondoskodó rendszeréből fejlődött ki. Az embereknél ennek a rendszernek a működése nem korlátozódik a saját utódokról való gondoskodásra, hanem egyetemessé válik, belértve az önmagunkról való gondoskodást is. Az együttérzés a gondoskodó rendszerrel való kapcsolata révén aktiválja a zöld rendszert.
Az Együttérzés fókuszú terápia modelljében a pszichés zavarok az érzelemszabályozó rendszerek közti egyensúlyvesztéssel magyarázhatóak. Ha a piros rendszer van túlsúlyban, akkor a szorongás és szomorúság érzelmei dominálnak, és depresszív illetve szorongásos zavarok alakulhatnak ki. A kék rendszer túlsúlya a mániás, addiktív és nárcisztikus zavarokra jellemző. A kényszeres zavarok esetén mind a piros, mind a kék érzelemszabályozó rendszerek túlműködése figyelhető meg.
Mivel a zöld rendszer alulműködése minden pszichés zavar közös eleme, így az Együttérzés fókuszú terápiában a fő beavatkozási pont e rendszer fejlesztése. Fő cél az együttérzés gyakorlataival edzeni a zöld rendszert, amely majd automatikus módon szabályozni fogja a piros és kék rendszereket.
E terápia központi eszköze az Együttérző elme tréning (angolul Compassionate Mind Training), ahol különféle gyakorlatokkal fejlesztik a résztvevők (ön)együttérző képességeit. A tréninget pszichoterápiás kereteken kívül is alkalmazzák. A fő különbség a tréning és a terápia között, hogy az együttérzés gyakorlatai mellett a terápia nélkülözhetetlen elemei: a terápiás kapcsolat/szövetség, szerződéskötés, felmérés, az eset megfolmazása, a terápiás cél meghatározása, beavatkozási terv készítése. Az együttérzés önmagában nem terápia, de terápiás hatású.
Az Együttérzés fókuszú terápiás irányzatban pedig a pszichoterápiák nélkülözhetetlen elemei közé integrálódva nagymértékben megnöveli a terápia hatékonyságát. A „bölcsek kövének” bizonyul, amely személyre szabottá és befogadhatóvá teszi mindazokat a terápiás elemeket és eszközöket, amelyeket a gyógyítás szándékával fejlesztettek ki a pszichoterápiák több évtizedes története során.
Egy lapra lerajzolhatom a három érzelemszabályozó rendszeremet, mint három kört. Milyen méretűek egymáshoz képest? Hogyan szabályozzák egymást? Mindegyik körbe beleírhatom azoknak az embereknek a nevét, azokat az emlékeket, vágyakat, tevékenységeket, amelyek az egyes körökhöz tartoznak. Elégedett vagyok azzal, amit a rajzom megmutat? Van-e valami, amit változtatnék? Lerajzolhatom azt, ahogyan szeretném, hogy legyen, és kereshetem azt, min változtathatok azért, hogy elérjem a kívánt állapotot.
