A következő néhány cikkben olyan meditációs technikákat mutatok be, amelyeket spirituális-, illetve pszichoterápiás képzéseim és személyes belső utam során tapasztaltam meg.

A spirituális folyamat meditációiban az Én és az Isten közötti kapcsolat, vagyis a spirituális dimenzió, az alak, az Én önmagával való kapcsolata, vagyis a pszichológiai és a biológiai dimenzió, pedig a háttér.
A pszichoterápiás folyamat meditációiban az Én önmagával való kapcsolata az alak, és az Istennel való kapcsolata az háttér.

A folyamat ugyanaz. A különbség abból adódik, hogy melyik dimenzióban értelmezzük azt, ami történik.
Ezekben a bejegyzésekben az Én találkozástípusainak többdimenziós modellje segítségével mutatom be és magyarázom el, hogyan zajlik rajtuk keresztül a fejlődés és a gyógyulás a modell négy dimenzióján.
Mindehhez fontos történeti háttérinformáció, hogy a nyugati keresztény spiritualitásban (különösen a római katolikus spiritualitásban) a 16. század és a 20. század közepe között túl nagy hangsúlyt fektettek a racionalitásra, a verbalitásra és az intuíciót, a nonverbális folyamatokat bizalmatlanul kezelték, veszélyesnek tekintették.

A 20. században, különösen a II. vatikáni zsinat (1962-1965) után a keresztény spiritualitás újjászületése kezdődött. Számos olyan imamódot/meditációs módszert vezettek be, amelyek az érzékelés, a képzelet és az intuíció képességének fejlesztésén alapultak.

A keresztény spiritualitás kortárs tanítói felkutatták a nyugati kereszténység feledésbe merülő imamódjait, valamint a keleti hagyományokból származó elemeket és a pszichológiai kutatások eredményeit, és integrálták őket a spirituális gyakorlatukba.

Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az ún. „kontemplatív ima” újra bekerüljön a nyugati keresztények spirituális gyakorlatába.

Az elkövetkező bejegyzéseimben három imamódot szeretnék bemutatni, és magyarázni a dolgozatomban megalkotott modell alapján. Az első kettő az apofatikus hagyományhoz tartozik, a harmadik pedig a katafatikus hagyományhoz.

Újból hangsúlyozom: nem az a célom, hogy bárkit a keresztény spiritualitás gyakorlására buzdítsak, - ez nem az én kompetenciám -, hanem az, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy ezek a gyakorlatok megközelíthetőek és értelmezhetőek legyenek a neuropszichológiai kutatások szemszögéből.

A további bejegyzéseimben pedig olyan pszichoterápiában használt meditációs módszereket szeretnék röviden vázolni, amelyek a biológiai és pszichológiai dimenziókban nagymértékben hasonlítanak a bemutatott keresztény imamódokhoz/meditációs gyakorlatokhoz.