Ez a bejegyzés képezi a dolgozatom koronáját. Ebben szeretném bemutatni a gyógyulás dinamikáját a spirituális kísérésben az Én találkozástípusainak multidimenziónális modelljében a biológiai, pszichológiai, kapcsolati és spirituális dimenziók mentén. Ez a dinamika e modell értelmében megfelel a pszichoterápia folyamán történő gyógyulásnak.

A pszichoterápia és a spirituális kísérés folyamán megvalósuló egyetlen gyógyulási, fejlődési, növekedési dinamikát a pszichoterápiában főként a biológiai, pszichológiai és kapcsolati dimenzióban, a spirituális kísérésben a spirituális dimenzióban írják le.

A Gestalt pszichológia alak-háttér inverzió elve alapján ez a gyógyulási dinamika mind a pszichoterápiában, mind a spirituális kísérésben leírható mind a négy dimenzió mentén. Mindkét folyamat elemzése mind a négy dimenzióban rávilágít a folyamatok belső dinamikájának lényegi azonosságára.

A fejlődés, növekedés, gyógyulás, változás dinamikája három ciklust foglal magában.

Az első ciklusban (I.) a fent leírt öt állapot közül kettő váltakozik: a "klasszikus" vigasztalanság és a hamis vigasz. Hiányzik a spirituális dimenzió tudatosítása, az emberek távol érzik magukat az Istentől, vagy összekeverik a kellemes érzéseket az Istenhez való tartozás érzésével, a kellemetlen érzelmeiket pedig az Isten hiányának, illetve távolságának jeleként értelmezik. A biológiai dimenzióban a piros rendszerüket a kék rendszerük szabályozza. Bár a kellemetlen érzések kellemes érzésekkel váltakoznak, az emberek nem kerülnek ki a negyedik találkozástípusból (T4). Ez a ciklus csak az Az birodalmában zajlik.

Ahogy az ember tudatára ébred a tapasztalatok spirituális dimenziójának, az isteni jelenlétnek és az Istennel való kapcsolatnak, elkezd kijönni a negyedik találkozástípusból. Ez a kilépés többféleképpen történhet. A második ciklus (II.) mutatja be ezeket a lehetőségeket.

A "klasszikus" vigasztalanságban az embereket a piros rendszerrel kapcsolatos "kellemetlen" érzések nyomasztják. Az isteni jelenlét és az Isteni irántuk való együttérzésének tudatosítása révén úgy kapcsolódnak az Istenhez, ahogyan vannak: a fájdalmukkal. A találkozás negyedik típusából (T4) a találkozás harmadik típusába (T3) való elmozdulás történik. Elérik a nehéz vigasz állapotát. Ebben az állapotban a biológiai dimenzióban a zöld rendszerük aktiválódik, és elkezdi összehangolni a fájdalmukat. A nehéz vigasz állapotából fokozatosan elérhetik a "klasszikus" vigasz állapotát, amelyet a belső béke jellemez. Az Isteni jelenlétében pihennek, elérve a második találkozástípust (T2). Itt a kapcsolat kerül előtérbe, és minden más élmény és érzés háttérbe szorul. Ez a szemlélődés állapota, a megtestesült Én-Te találkozás. Az ember egész lényével és minden képességével az Istenivel való kapcsolatba köteleződik el.

A folyamat ciklikus. Ebből az állapotból visszaeshet a nehéz vigaszba, ha külső (környezeti), vagy belső (intrapszichés) tényezők okoznak fájdalmat. De az is lehet, hogy az Istennel való kapcsolat megtapasztalása aktiválja a kék rendszerhez kapcsolódó életerő, öröm, sőt eksztázis érzéseit. Ebben az esetben a személy a jubiláció által jellemzett "klasszikus" vigasz állapotába kerül. Ez az állapot a harmadik találkozástípusba (T3) tartozik. Az ember az örömével együtt van jelen az Istennel való kapcsolatában.

Ha a személy elveszíti a kapcsolatról a fókuszt, és az ehhez az állapothoz kapcsolódó kellemes érzésekre összpontosít, fokozatosan elveszíti tapasztalata spirituális dimenziójának tudatosságát, és a következő állapotba kerül: a hamis vigasz állapotába. Itt a kék rendszere kikerül a zöld rendszer irányítása alól, és az erős kellemes érzések egyfajta bálvánnyá válnak az ember számára. Ez az állapot a negyedik találkozástípushoz (T4) tartozik.

Innen a tapasztalata spirituális dimenzióját felismerő személy visszatérhet a jubiláció által jellemzett "klasszikus" vigaszhoz.

Külső vagy belső tényezők azonban a piros rendszerhez kapcsolódó kellemetlen érzéseket válthatnak ki. Ebben az esetben a személy a "klasszikus" vigasztalanság állapotba kerül, amely szintén a negyedik találkozástípushoz (T4) tartozik.

Williams egy másik utat ír le, amelyet a "klasszikus" vigasztalanságtól a hamis vigaszon keresztül a "klasszikus" vigaszig vezető útként értelmezhetünk. Ez az út a szorongástól az ámulaton át az Isten (f)elismeréséhez vezet a spirituális dimenzióban.

A kétségbeesésig fokozódó szorongást átélve egy pillanat alatt ráébredhetünk, hogy a szenvedést okozó, sőt veszélyes tényezők ellenére az élet még mindig létezik, nem pusztult el. Az ámulat még nem kapcsolati jellegű, még a negyedik találkozástípusban (T4) van, de ez a kapcsolat kapuja. Elvezet az életet védelmező ok kérdéséhez.

A kérdésre egy lehetséges válasz az Isteni létezésébe vetett hitre jutás. A szorongás az ámulaton keresztül a Kapcsolat kereséséhez vezet. Lehetővé teszi az átmenetet a találkozás negyedik típusából (T4) a találkozás harmadik típusába (T3).

A harmadik ciklus az öt ignáci lelkiállapotból háromat foglal magába, és nem tartalmazza a negyedik találkozástípus (T4) állapotait. A "klasszikus" belső békével jellemzett vigaszból személy a nehéz vigasz állapotába lép, amikor kellemetlen érzéseket tapasztal, vagy a "klasszikus" jubilációval jellemzett vigasz állapotba lép, amikor kellemes érzéseket tapasztal. Mindkét esetben a zöld rendszere aktív marad, és szabályozza a piros és kék rendszer működését.

A személy tudatában marad élménye spirituális dimenziójának, egész lényével belekapcsolódik, akár szenved, akár örömöt, vitalitást vagy akár extázist él át. Ebben a ciklusban a második (T2) és a harmadik (T3) találkozástípus váltakozik.

A fejlődés iránya az, hogy a személy minél kevesebb időt töltsön a negyedik típusú találkozásban (T4). Ez a spirituális dimenzióban a tapasztalatok spirituális dimenziójára való reflektálási képesség fejlesztését, a kapcsolati dimenzióban az egész lényével való kapcsolatba való beleállást, a pszichés dimenzióban az érzelmek kezelésének növekvé képességét, a biológiai dimenzióban pedig a zöld rendszer és az érzelemszabályozó rendszerek egyensúlyának fejlesztését jelenti.

A pszichoterápiás fejlődéshez és gyógyuláshoz hasonlóan az első ciklus (I.) nagyobb mértékben van jelen azoknál a klienseknél, akik még spirituális útjuk elején járnak. Ők legtöbbször a negyedik találkozástípusban (T4) rekednek, nem találják és nem ismerik a kiutat onnan.

A második ciklus (II.) az Én-Te kapcsolat gyakorlásának folyamata. Kiút negyedik találkozástípusbólból (T4).
A harmadik ciklus (III.) különösen azoknál van jelen, akik már előrehaladtak ezen az úton. Ők jobban odafigyelnek a hiteles kapcsolatokra, és egyre inkább egész lényükkel részt vesznek azokban.
A lelki vezetés során a klienseket gyakran felkérik, hogy kezdeményezzenek párbeszédet Istennel a témáikról, tapasztalataikról.

Ezek a biztatások meghívások arra, hogy a találkozás második típusába (T2) lépjenek be azzal a céllal, hogy a tapasztalataikat az Istenséggel való kapcsolatba foglalják, és az I. ciklusból a II. ciklusba lépjenek.
A spirituális vezetők a lelki kísérő beszélgetések azon pillanataiban, amikor szánnak néhány percet "az isteni jelenlét felé fordulni", a találkozás második típusába (T2) lépnek be. Így a III. vagy II. ciklusban vannak az ülés idejének nagy részében.