Az Emlékek együttérző másokról gyakorlat olyan emlékeket idéz fel, amelyekben a kliens találkozott valakivel, aki együttérző volt vele. Feltárja a személy mimikáját, hangszínét, szavait, érzéseit. Maga elé képzeli az egész emléket, hogy mi történt, hogyan érezte magát a kliens az adott élményben.
Az együttérző és szelíd személyek alakjának felidézése a biológiai dimenzióban aktiválja a kliensben a zöld rendszert; az intrapszichés dimenzióban a hovatartozás, a szelídség, az együttérzés érzéseit; a kapcsolati dimenzióban kifejleszti a felnőtt és egészséges részt (az együttérzésfókuszú terápiában együttérző résznek nevezik); a spirituális dimenzióban pedig ezen a felnőtt részen keresztül fel lehet ismerni az Isteni jelenlétét és a kapcsolatteremtő, életet és gyógyulást adó szándékát.

Az Együttérző Lény meditációban azt képzeljük el, hogy az Együttérző helyen megjelenik valaki vagy valami, aki vagy ami a következő tulajdonságokkal rendelkezik: Bölcsesség (amivel tudja, hogy az ember nem választotta meg a saját agyát, és nem az ő hibája, hogy az agya hogyan működik; megérti az ember minden belső érzését; neki is voltak már hasonló tapasztalatai, ezért nem ítélkezik, és minden embert úgy fogad el, ahogy van), erő (nem nyomasztja az ember szenvedése, és valóban együtt akar lenni a szenvedésben a meditáló emberrel), segíteni akarás (határozottan segíteni akar a gyógyulásban, enyhíteni a szenvedést, és hozzájárulni a pozitív érzések megéléséhez).

A kliens feltárja, hogyan jelenik meg ez a lény, milyen közel megy hozzá, hogy még biztonságban érezze magát, és milyen érzés vele párbeszédet folytatni.
Ez a gyakorlat az előző gyakorlatokban leírt hatásokon túl egy plusz elemmel is rendelkezik: a fent említett három tulajdonság ápolásával nemcsak a felnőtt és egészséges, együttérző rész fejlődéséhez járul hozzá, hanem elősegíti a párbeszédet is a együttérző rész és a többi rész között.

A párbeszéd a meditáló személyt a második (T2) és a harmadik találkozástípusba (T3) juttatja. A biológiai dimenzióban az Együttérző Rész képének megteremtésével a zöld rendszer fejlődik, és a párbeszédben a piros és kék rendszer a zöld rendszerrel egyidejűleg aktiválódik. Az egyidejű aktiválás segít egyensúlyba hozni ezeket a rendszereket.

A spirituaális dimenzióban ebben a képzeletbeli Lényben felismerhető az Istenség.
E lénynek vonásai hasonlítanak a spirituális hagyományok által az Isteninek tulajdonított vonásokhoz.
Az e Lénnyel folytatott párbeszéd technikája hasonló az ignáci lelkigyakorlatok párbeszédéhez.
Az Együttérző Én gyakorlatban az együttérző lény képét idézzük fel, aki a fent említett három tulajdonsággal áll a kliens előtt. Elképzeljük, hogy ezek a vonások színek, amelyeket a kliens belélegzi a testébe. Elképzeljük az együttérző részt, amint a kliens előtt áll, észlelve, hogyan néz ki, milyen a testtartása, az arckifejezése, a hanglejtése. A kliens átveszi ezt a testtartást és arckifejezést, és felfedezi az ehhez a részéhez kapcsolódó testi érzéseket.

Az előző meditációkban leírt folyamatok mellett ebben a meditációban a hangsúly az együttérző én integrációjára helyeződik.