A pszichoterápia mint lelki vitamin forrás

Sokféle szimbólummal lehet kifejezni a terápiás kapcsolat mibenlétének különböző oldalait, és egyik sem tudja teljesen visszaadni a valóság összetettségét, ellentmondásosságát.

Az egyik ilyen szimbólum a vitaminok szedése.

Bár a vitaminok nem tápanyagok, mindannyiunknak szüksége van rájuk az életben maradáshoz.

Több oka lehet annak, hogy vitaminhiányos állapot lép fel. Lehet, hogy a táplálékunkban nincs elég vitamin, vagy nem olyan a környezetünk, hogy elősegítse a vitaminok képződését a szervezetünkben, például nem éri elég napfény a testünket. Az is lehet, hogy valamilyen rendellenesség miatt nem vagyunk képesek a vitaminokat felszívni az elfogyasztott táplálékból.

Akárhogy is legyen, ha vitaminhiányos állapot lép fel, szükségünk van arra, hogy vitaminokat szedjünk. Minél súlyosabb a hiány, annál nagyobb szükség van arra, hogy a vitaminokat a maguk tiszta formájában, koncentráltan vegyük fel. Ebben segítenek a különféle többé-kevésbé mesterségesen előállított készítmények.

A vitaminokhoz hasonlóan, vannak olyan valóságok, amelyekre a lelkünknek is szüksége van az életben maradáshoz. Ilyen a kapcsolódásra képesség, az (ön)együttérzés, a szeretet, a meghittség, az (ön)bizalom, a remény, a józan gondolkodási képesség, az önfegyelem, az érzelemszabályozás stb. Ezeket az életünk folyamán másoktól tanuljuk el, környezetünkből „vesszük fel”, mint ahogyan testünk a vitaminokat, ha kiskorunktól kezdve minőségi kapcsolatokban élünk, ha olyan hatások érnek bennünket, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a képességek kialakuljanak bennünk.

Megtörténhet azonban, hogy a környezetünk nem volt megfelelő, hogy ezek a képességeink kialakuljanak, vagy hogy olyan élethelyzetbe kerülünk, amikor ezek a képességeink sorvadásnak indulnak. Ha az ebben az értelemben vett „lelki vitaminhiányunk” elér egy kritikus értéket, akkor megtörténhet, hogy „természetes körülmények” között nehézségeink adódnak a pótlásával. Nemcsak akkor, ha nincs a környezetünkben olyan kapcsolat, olyan élethelyzet, amelyből „felvehetnénk” ezeket a lelki vitaminokat, hanem azért is, mert bennünk valami megsérülhet, és még ha ott is lenne, képtelenné válunk arra, hogy „felvegyük”, hogy a hatására kialakuljanak, gyógyuljanak bennünk ezek a lelki képességek.

Ilyenkor szükség lehet arra, hogy tisztított, koncentrált formában kapjuk ezeket a „vitaminokat”. Ennek a többé-kevésbé mesterséges „lelki vitamin-forrásnak” az egyik módja a pszichoterápia. Egy olyan kapcsolat, amelyben mesterséges keretek között nagyon intenzív módon tapasztalható meg és fejleszthető a kapcsolódásra képesség, az (ön)együttérzés, a szeretet, a meghittség, az (ön)bizalom, a remény, a józan gondolkodási képesség, az önfegyelem, az érzelemszabályozás stb.

A testünknek szükséges vitaminokhoz hasonlóan, maga a „lelki vitamin” valóságos, ugyanaz, mint ami a természetes közegben is felvehető. Csakhogy itt hiányzik szinte minden más, amivel együtt bevehető ez a vitamin. És jelen van jó néhány módszer, technika, amely hozzájárul, hogy a lelki vitaminok a maguk tiszta állapotában megjelenjenek a terápiás kapcsolatban.

Ettől egyrészt nagyon hatékony a vitamin-utánpótlás. Másrészt a mesterséges volta miatt okozhat egy feszültséget, egy zavart.

Zavarba ejtő, hogy az az intimitás, ami megjelenik két teljesen idegen ember között a terápia keretein belül, sokszor sokkal mélyebb, mint ami megjelenik a terápián kívül bármely emberi kapcsolatban.

Erre a zavarra sokan sokféle módon válaszolnak. Vannak, akik elméletek mögé bújnak el, letagadják zavarukat, és fölényesen oktatnak ki másokat arról, hogy a terápia ilyen. Vannak, akiket zavarnak a terápia mesterséges keretei, néhol megpróbálnak oldani rajtuk, és megkockáztatják azt, hogy visszaélések történjenek. Vannak, akik elmenekülnek a terápia intimitásából, mert nem bírják elviselni ezt a zavart.

Talán itt is lehet keresni a szelíd, együttérző tudomásulvételét ennek a jelenségnek. Gyöngéd átölelését ennek a zavarnak, amiben együtt osztozik terapeuta és kliense. Mert ez a zavar mindkettőben megjelenik. Talán itt is érdemesebb nem letagadni, nem kioktatni, nem fölényeskedni, hanem együtt lenni a valóságnak ezzel a részével. És ennek az együttlétnek a tapasztalata enyhítheti azt a kellemetlenséget, amit ez a zavar okoz.

A keménység azt jelezheti, hogy valaki nem békélt meg a valóság egy részével. Erősnek tűnik, de gyenge. A gyöngéd együttérzés pedig mély érettségre utalhat.

A terápiában két dolog történik. Egyrészt a kliens lelki vitaminokat kap, a terápia mesterséges keretei között. Másrészt ezektől a vitaminoktól fölerősödve a kliens támogatásra lel a keresésében, hogy ezeket a lelki vitaminokat hol találhatja meg a saját életében. Hol találhat olyan tereket, hogyan alakíthat ki olyan tereket, ahol megkapja az életéhez szükséges lelki vitaminokat.

Ahhoz hasonlóan, mint ami a vitaminhiányos testi állapotban a gyógymódot jelenti: koncentrált formában, mesterséges vitamintartalmú készítményeket szedve megerősödik annyira, hogy be tudja szerezni a természetes vitaminforrásokat.

Mindezzel együtt pedig az is igaz, hogy a vitamin az vitamin: akkor is, ha a természetes táplálékokból vesszük fel, és akkor is, ha mesterségesen elkészített kivonatokból jutunk hozzá.

Ugyanez igaz a lelki vitaminokra is: függetlenül attól, hogy a terápia mesterséges keretei között, vagy a mindennapi életünkben találunk rá, a lelki minőségek valóságosak, valódiak, értékesek és szentek.