A segítő szakember dilemmái szolgáltatásai reklámozásával kapcsolatban

Segítő szakemberként, ha őszinték vagyunk magunkhoz, könnyen (f)elismerhetjük, hogy nagyon nehéz a mai korban reklámot megfogalmazni.

Két szempontból is problematikus az a mód, ahogyan a társadalmunkban ma reklámokat fogalmaznak meg a különböző termékek/szolgáltatások forgalmazására.

  Az egyik probléma abból adódik, hogy a reklámok nagyon gyakran arra a logikára épülnek, hogy rámutatnak az embereket fenyegető veszélyekre, amelyek egy adott termék/szolgáltatás megvásárlásával elkerülhetők, illetve olyan előnyökre, amelyekhez csak az adott termék/szolgáltatás megvásárlásával lehet hozzájutni.

Ezek a fajta reklámok szorongáskeltést célozzák meg: ,,ha nem vásárolod meg a reklámozott terméket baj ér/nem fordul jobbra az életed/lemaradsz arról, ami másnak megvan".

 Az ilyen szorongáskeltő ingerekre az emberek többféleképpen válaszolhatnak.

1. Érezhetik a szorongást, és hogy enyhítsenek rajta, anélkül, hogy reálisan felmérnék, hogy van-e rá szükségük, megvásárolják a terméket.

2. Érezhetik a szorongást, de nincs lehetőségük megvásárolni a terméket, így többé-kevésbé tudatosult módon ott marad bennük egy szorongató érzés.

3. Hogy csökkentsék a szorongásukat, leminősítik azt, aki reklámozza magát, ezzel a harag, az undor, a bizalmatlanság, a fölény érzéseit és hozzáállását erősítik magukban.

4. Tudatosíthatják a reklámok szorongást keltő hatását, tárgyilagosan megvizsgálhatják, hogy szükségük van arra, amit a reklámok felkínálnak, és lehetőségeiket figyelembe véve hozhatnak egy döntést arról, hogy megvásárolják-e azt, amit reklámoztak nekik.

Ehhez az utolsó hozzáálláshoz viszont emberi érettség és tudatosság szükséges.

 Segítő szakemberként, ha ilyen módon fogalmazunk meg reklámokat, a szorongás, a harag, az undor, a bizalmatlanság magvait hintjük el a társadalomban, és az emberek érettségüknek megfelelően engedik magukban kicsírázni ezeket a magvakat.

Azok, akiket meg szeretnénk szólítani szolgáltatásainkkal, pont azok az emberek, akiknek szükségük van az érettebbé válásra, akik a legfogékonyabban ezeknek a magvaknak a befogadására.

Így felmerül annak a veszélye, hogy szolgáltatásaink reklámozásával a szakmai céljainkkal ellentétes hatást érünk el.

A másik probléma a reklámok személytelen jellege: egy adott problémára, egy összegért, egy bizonyos időn belül, meghatározott eszközökkel automatikus segítséget ígér.

Ám a segítő kapcsolatban, mégha fontosak is a módszerek, a technikák, a legfőbb hatótényező a személyes kapcsolat, amely ezeken a technikákon keresztül megtapasztalhatóvá válik.

A segítő szakember, ha személytelen jellegű reklámot fogalmaz meg, egészen mást reklámoz, mint amit nyújtani tud.

Olyan vélemények is vannak, amelyek szerint az igazán jó termék/szolgáltatás nem szorul reklámra. Ez azonban a mai atomizált, individualisztikus kultúránkban nem állja meg a helyét, hiszen egyre kevesebb az olyan közösség, amelyben informális úton, ismerősök egymásnak ,,reklámoznak" olyan termékeket/szolgáltatásokat, amelyek számukra beválltak. Ráadásul a segítő szakmákban senki nem állhat ott szakemberként barátai, ismerősei mellett, sokszor még az ismerős ismerősének nyújtani szakmai segítséget is problematikus lehet a kettős szerep miatt.

A reklámok szükségesek, csak az jelent kihívást, hogyan fogalmazzuk meg őket úgy, hogy az egyszerre legyen vonzó, figyelemfelhívó, bizalmat keltő, hiteles, de ne fejtsen ki a szakmai céljainkkal, értéikeinkkel, szolgáltatásunk természetével ellentétes hatást.