Amit visszatürközök, azt megerősítem

Egymásnak a tükrei vagyunk. A másik ember mindig visszatükröz belőlem egy részt. Akár akarja, akár nem. Akár tudatosan, akár tudattalanul.

Ha az egészséges részeimet tükrözik vissza, ezek a részeim megerősödnek, egyre érettebb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb leszek.

Ha a sebzett részeimet tükrözik vissza, akkor ők erősödnek meg. Egyre jobban azonosítom magamat velük. Egyre sebzettebben kezdek el működni.

Mindannyian egészséges és sebzett részek sokaságából állunk. Saját magunk- és más emberek gyógyulásáért fontos tudatosítanunk, hogy milyen részünkből kapcsolódunk éppen, és a másik embernek milyen részét tükrözzük vissza.

Ha észreveszem, hogy a másik ember egy sebzett részéből lép felém, én tudatosan tehetek azért, hogy észrevegyem benne az egészséges részt, és azt tükrözzem vissza. Annak megfelelően viszonyuljak hozzá. Így lehetősége nyílik a gyógyulásra.

Például, ha valaki tehetetlen gyermekként, a saját emberi méltóságától elszakítva beszél hozzám, gyermeki, erőtlen hangon, választhatom azt, hogy úgy beszélek vele, mint egy gyerekkel. A gyerekes, sebzett részét tükrözöm vissza. Mintha egy gyerek lenne. Felülről, kioktatóan, lekicsinylően szólok hozzá.

Ezzel megerősíten a gyerekességben, a tehetetlenségben.

De észrevehetem azt, ami köztünk történik, és szólhatok hozzá kedvesen, de úgy, mint aki egy másik felnőttel beszél, mint aki észleli a másik ember emberi méltóságát. Egy tiszteletteljes hangnemben.

Így azt tükrözöm vissza neki, amit ő nem lát itt-és-most önmagában, azt a részét, amivel most nincs kapcsolatban.

Ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy gyógyuljon, hogy erősödjön a kapcsolata a benne levő egészséges részekkel.

Nemcsak ő gyógyul ezzel, hanem én is. A másik ember sebzett részét csak egy sebzett részemmel tudom visszatükrözni.

Ha pedig a sebzett részeimet használom (tükörnek), akkor ők megerősödnek, és egyre jobban azonosítom magamat velük.