Az győzött, aki nem harcolt...

Az együttérzés fókuszú terápia modelljében a kellemes érzelmek két csoportját különböztetik meg, amelyeket színkóddal jelölnek: a kék rendszer által szabályozott érzelmek és a zöld rendszer által szabályozott érzelmek.

A kék rendszer által szabályozott kellemes érzelem intenzív, eleven, extatikus jellegű, a dopaminerg rendszerrel, a szimpatikus idegrendszerrel van kapcsolatban.

A zöld rendszer által szabályozott kellemes érzelem nyugodt, békés, szelíd, bensőséges, az oxitocinerg rendszerrel, a paraszimpatikus idegrendszerrel függ össze.

Fiziológiailag a kék rendszer által szabályozott kellemes érzelmek hasonló testérzetekkel járnak, és hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a piros rendszer által szabályozott kellemetlen érzelmek. Hiszen mindkét érzelemszabályozó rendszer a szimpatikus idegrendszerrel függ össze.

Egyfajta belső feszültséggel szétszórt, vagy beszűkült figyelemmel, magas arousal szinttel jellemezhetőek.

Mind a piros, mind a kék rendszert fiziológiailag a zöld rendszer tudja egyensúlyban tartani, egy a körülményekhez alkalmazkodó működési erősséget beállítva nekik.

A kék és a zöld rendszer által keltett kellemes érzelmek megjelenhetnek egyszerre, vagy külön-külön.

Amikor egyszerre jelennek meg bennünk, megtörténhet, hogy figyelmünk a harsányabb, intenzívebb kellemes érzelmekre irányul, amelyekért a kék rendszer felelős. Figyelmünk rájuk irányulása oda vezet, hogy a kék rendszerünk működésének intenzitása megerősödik, a zöld rendszerünké lecsökken, a kék rendszer működése kikerül így a zöld rendszer szabályozása alól. Érzelmi egyensúlyunk felborul.

Ez történik például olyankor, amikor valamilyen tevékenységünket egyre inkább azért végezzük, vagy egy másik emberrel egyre inkább csak azért vagyunk együtt, hogy izgalmakat éljünk áz, hogy felfokozott érzelmi álkapotban legyünk, de közben a kapcsolati dimenzió önmagunkkal, másokkal, a környezetünkkel elvesztődik. Ilyenkor egy idő után felborul a belső egyensúlyunk, megromlanak a kapcsolataink.

Az emberi kapcsolatoknak van egy kevésbé hangsúlyozott területe, ahol szintén fontos megkülönböztetni a kék és zöld rendszerrel összefüggő érzelmeket, belső állapotokat.

Amikor küzdünk valamely piros rendszer által összefüggő kellemetlen érzelemmel, vagy merev gondolattal, tehetjük ezt a kék vagy a zöld rendszerből.

Ha a kék rendszerből tesszük, akkor küzdelmünk harsány, erőszakos, kemény.

Ha a zöld rendszerből, akkor egy nyugodt, bensőséges béke kíséri.

Például, ha valaki elítélt valamiben, akkor eláraszthat a bűntudat, a szégyen, a félelem az elutasítástól. Ezek a kellemetlen érzelmek a piros rendszerrel függnek össze.

Ilyenkor harsányan mondhatom magamnak, hogy ez nem is így van, én jó vagyok, próbálhatom bebizonyítani, hogy jó ember vagyok. Ténylegesen csinálhatok néhány nagyon jó dolgot, amelyek cáfolják a kapott ítéletet. Lehet bennem egyfajta büszkeség, elégtétel, elevenség, hogy jót tettem.

De megmarad a harcos mentalitás keménysége, harsány volta.

Amit mondok, igaz, de az érzelmeimet a piros és a kék rendszer határozza meg, és ez a két rendszer nem tud önmagában egy belső kiegyensúlyozott állapotot elérni.

Ha ilyenkor találkozom valakivel, akit szintén ugyanazon dolog miatt ítéltek el, neki is ugyanolyan harsány vehemenciával fogom magyarázni, hogy nem jogos az ítélet.

Amit mondok tartalmát tekintve igaz lehet, de amilyen érzelmi állapotban mondom, nem fog békét, megnyugvást, belső egyensúlyt hozni a másik emberben.

Paradox módon még jobban elbizonytalaníthatja, mert megérzi, hogy nem vagyok hiteles, nem egy belső békéből szólalok meg.

Ha zöld rendszerből teszem, azt belső békéből teszem. Ebben nincs harc a másik ember ítéletével. Fáj, hogy nem lát jól. De belülről egyértelmű, hogy nincs igaza.

Ha ebből a belső békéből szólok valakihez, aki olyasmitől szenved, mint én, akkor az békét hoz neki is. Ugyanazt mondom, mint előző esetben. De más belső állapotban vagyok, és ez átsugárzik.