Férfias és nőies tulajdonságok?

Minden tulajdonságunknak van egy ellentétpárja. Mindannyian tudunk lenni valamilyenek és az ellenkezője is. Egy tulajdonság tekintetében, egy adott pillanatban, egy adott élethelyzetben valahol a két pólus között helyezkedünk el. Ez időben nem állandó.

A pszichológiai és a spirituális hagyományok egy része ezt a polarizációt azonosítotja a nemi polarizációval. Egyik pólust nőiesnek nevezi, a másikat férfiasnak.

Az emberi működés sokféleképpen fogható fel. Sokféle térkép állítható fel a lelki világunkról, a tulajdonságainkról, a működésmódunkról.

Mindegyiknek meg vannak az előnyei és a hátrányai.

Ebben a bejegyzésben ezekről a "térképekről" szeretnék írni, amelyek a tulajdonságokhoz társítják azt, hogy férfiasak és nőiesek.

Nem részletesen, csak egy szempontot kiemelve.

Vannak olyan pszichológiai és spirituális irányzatok, amelyek a nőiességhez társítanak minden olyan tulajdonságot, amely azzal áll összefüggésben, hogy "vagyunk", és a férfiassághoz azokat a tulajdonságokat, amelyek azzal állnak összefügésben, hogy "teszünk".

Ezen irányzatok közül a szélsőségesek azt állítják, hogy egy nőnek nőiesnek kell lennie, "csak női energiával" szabad rendelkeznie, az ő szerepe, hogy "legyen" az élete minden területén.

Ehhez hasonlóan azt állítják, hogy a férfinak férfiasnak kell lennie, "csak férfi energiával" szabad rendelkeznie, az ő szerepe, hogy "tegyen" az élete minden területén.

Némely irányzat ezt nem mondja ki ennyire kategórikusan, amikor elméletben beszél a nőről és a férfiról, sőt hevesen tagadja ezt a radikális megfogalmazást. De a gyakorlatban nagyonis ezt sugallja, amikor az egyes nő vagy férfi konkrét élethelyzeteire reflektál, ad útmutatást.

Vannak "megengedőbb" irányzatok, amelyek az egyes emberen belül a női és férfi tulajdonságok, a "női és férfi energiák"egyensúlyáról beszélnek.

Ám ezek közül is vannak olyanok, amelyek a párkapcsolaton belül, a férfi és nő kapcsolatán belül szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a nő csak női tulajdonságaival, "női energiájával", a férfi csak férfi tulajodnságaival, "férfi energiájával" kapcsolódhat.

Hogy a nő szerepe a befogadás, a férfié a kezdményezés, a nő szerepe, hogy "legyen", a férfié, hogy "tegyen" a kapcsolatban.

Minden pszichológiai és spirituális hagyomány, irányzat, fogalomrendszer a tapasztalati valóságra való reflexióból születik. És mint ilyen, minden megállapítás mögött a konkrét, valóságos emberi tapasztalatok, jelenségek állnak. Ez azt jelenti, hogy minden kijelentésben van igazság tartalom.

De megtörténik az, hogy az igazságtartalom mellett vannak "mellékhatások" is.

Hogy egy látásmód lekorlátoz, úgy irányítja a figyelem fókuszát egyes jelenségekre, hogy közben megnehezíti, hogy a tapasztalat egészére tudjunk reflektálni.

Mint ahogyan az egyes népek nyelveiben hiányoznak szavak a különböző valóságok megnevezésére, és így ezen népek nyelvén egyes dolgokról lehetetlen beszélni, hacsak jövevényszavakat nem használunk, amelyeket nem biztos, hogy mindenki ért, aki azt a nyelvet beszéli; úgy minden pszichológiai és spirituális fogalomrendszer korlátozott, nem teszi lehetővé a valóság egészének vizsgálatát.

A tulajdonságokat, "energiákat" a nemek szerint polarizáló irányzatoknak is meg vannak a maguk korlátai.

Feltevődik a kérdés, hogy nem-e lenne tágasabb, kreatívabb emberi tulajdonságokról beszélni, ahelyett, hogy nemek szerint csoportosítanánk a tulajdonságainkat?

Vajon nem hasonló-e a nemek szerinti tulajdonságpolarizáció ahhoz a gondolkodáshoz, amikor egyes népek a főneveknek, mellékneveknek "nemet" tulajdonítanak?

Magyar anyanyelvűként számomra érthetetlen ez... Míg azoknak, akik olyan nyelvet beszélnek, ahol vannak a főneveknek nemei, az érthetetlen, hogy az én anyanyelvemben nincsenek...

Ha egyes tulajdonságokat a nemekhez társítok, akár az élet minden területére vonatkozóan, akár a párkapcsolati dimanikára vonatkozóan, akkor annak lehet egy olyan felhangja is, hogy egyes tulajdonságok nem tartoznak mélyen az identitásomhoz, mert én nő vagy férfi vagyok.

Ez megcsonkít. Elidegenít magamtól.

Külső norma szerinti tájékozódásra biztat, ahelyett, hogy belül keresném azt, hogy ki vagyok, milyen vagyok, milyen vágyaim, szükségleteim vannak. Hogy kik vagyunk együtt, milyenek vagyunk együtt, hogyan elégülhetnek ki vágyaink, szükségleteink.

Hiszen egy nőnek is szüksége van arra, hogy "tegyen" az élete minden területén, és egy férinak is szüksége van arra, hogy "legyen" az élete minden területén.

Ez mélyen emberi... és nem nemhez kötött...

Mindkét nemben megvannak ugyanazon idegrendszeri struktúrák, amelyek ezért felelősek. Mégha lehetnek is szervi eltérések ezeken a területeken.

Hogy milyen arányban, meg hogy hogyan történik a "lét" és a "cselekvés" az életünkben, a kapcsolatunkban, az nagyon személyre szabott...