Mi minden szükséges egy hatékony segítő kapcsolathoz?

Azt az utat, amelyen valaki segítővé lesz, és másokat segít feloszthatjuk akár a következő lépésekre is:

1. Közel mer kerülni saját belső tapasztalataihoz, megtörtségéhez, szenvedéséhez, örömeihez, ott mer maradni figyelmesen, nyitottan, ahol benne a gyógyulás történik.

2. Szavakat talál ezekre a folyamatokra, és megfogalmazza őket mások számára.

3. Szavait meghallja a segítségre szoruló, közel engedi magához nemcsak intellektuális érdekességként, hanem olyan szóként is, amely kifejezi saját belső tapasztalatát.

4. Elmélyülve abban, hogy a hallott szó, hogyan fejezi ki saját tapasztalatát, a segítségre szoruló közel kerül a benne zajló folyamatokhoz.

5. A segítséget kérő megosztja a segítővel, amivel kapcsolatba került önmagában a segítő szavait hallva.

6. A segítő ott marad az őt megkeresővel annak tapasztalatánál, amíg a belső valóságaival találkozik, és a gyógyulás történik benne.
   

Ezen útnak egyik lépése sem magától értetődő, csoda, ha jelen van egy segítő kapcsolatban.

1. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy valaki, aki a segítői pályára lép, mélyen találkozott saját belső valóságával, és kapcsolatban is maradt azzal, ami feltárta magát neki. Hogy időt adott a gyógyulásnak, és megtapasztalta, hogy a gyógyulást nem csináljuk, hanem történik bennünk. Az a segítő, aki nincs önmagával kapcsolatban, tovább sebzi azokat, akik hozzá fordulnak. Elméletekkel árasztja el őket, amelyeket nem tud alkalmazni a segítséget kérőkre, hiszen, aki önmaga belső valóságaira nem tanult meg ráérezni, nem tanulta meg őket (f)elismerni, az más emberek belső valóságát sem fogja. Olyan mint egy GPS helymeghatározó funkció nélkül. Benne van az élettelen térkép, de nem tudja, hogy ő hol van jelen a térképen.

2. Ha a segítségnyújtásra vállalkozó találkozott is saját mélységeivel és magasságaival, nem biztos hogy megtalálta azokat a szavakat, amelyekkel beszélni tud ezekről. Ha nincsenek szavai a saját tapasztalataira, nem fog tudni segíteni a hozzá fordulóknak szavakat találni. Olyan, mint az a tanár, aki olyan nyelvet szeretne tanítani, amelyből ő maga is csak néhány szót tud eldadogni.

3. Amikor valaki, aki segítségre szorul meghallgat egy hiteles tanítást az ember belső világáról, hallgathatja azt intellektuális csemegeként, amelyen nagyokat lehet gondolkodni, megvitatni, esetleg mindenki másra alkalmazni, de egyáltalán nem biztos, hogy megtalálja, hogyan fejezi ki az, amit hallott, a saját belső világát.

4. Ha fel is ismerni egy segítségre szoruló az elhangzott szavakban, hogy azok őróla is szólnak, ha megérintődik általuk, sem biztos, hogy ad időt a pillanatnyi megérintettségnél tovább megérteni, beleereszkedni saját belső tapasztalataiba, engedni azokat bontakozni.

5. Ha a segítségre szoruló (f)el ismerné, hogy végre van valaki, aki érti azt, amit megél, akinek a szavai, fogalomrendszere segíteni tudja az önmagával való kapcsolatba kerülést, a benne zajló növekedési, gyógyulási folyamatok bontakozását, akkor sem biztos hogy mer segítséget kérni, vagy ha mer is, akkor a segítő fogadja őt.

6. Ha a segítő el is fogadná a hozzá fordulót, ha megértené, hogy mi zajlik benne, akkor sem biztos, hogy személyes jelenléttel, együttérző, gyöngéd, szeretetteljes téradással ott tud lenni mellette. Hogy a találkozás nem pusztán az elméletek megismétléséből áll, hanem az, aki segítséget kér, megtapasztalhatja, hogy a segítő az együttérző jelenlétével tartja azt a teret, amiben belső világával való érintkezés, a gyógyulás, a növekedés mintegy magától történik.

Csoda minden lépés, ha meg tud történni. Hiszen bármelyik lépésnél elakadhat a folyamat. A hatodik lépésnél való elakadásra talán keveset figyelünk.

Pedig nagyon fájdalmas jelenség újra meg újra tapasztalni, hogy vannak olyan híres szakemberek is, akik hatalmas sikerű előadásokat tartanak, amelyeken emberek százai, ezrei ismerik (f)el saját belső folyamataikat, ám amikor négyszemközt leülnek valakinek segíteni, nem tesznek mást, mint megismétlik az előadásaik anyagát... de nincsenek mélyen és igazán jelen, a találkozás együttérző, a másikra figyelő intimitásában...