Miben irányít egy terapeuta?

A direktivitás-nondirektivitás kérdése örökzöld téma a különféle pszichoterápiákban (és bármilyen más segítő beszélgetésben). Egy felszínesebb értelemben a direktivitás és a nondirektivitás egy skála két végpontja, és minden terápiás iskolának, és minden szakembernek megvan a véleménye arról, hogy hol jó elhelyetkedni ezen a skálán.

Felszínesen úgy tehetnénk fel a kérdést, hogy mikor irányít a terapeuta és mikor a kliens?

Egy mélyebb értelemben nem a terapeutának kell irányítania a terápiás ülést, és a terápia folyamatát. És nem is a kliensnek úgy általában.

A kliens pszichéjének egy része, a kliensben benne rejlő gyógyító erők mutatnak irányt.

Ez az iránymutatás gyakran nehezen megfogható. De létezik. És a rá való hagyatkozás nagyonis konkrét lépések világossá válásához vezet.

Egyáltalán nem azt jelenti, hogy a terapeuta engedi magát vezetni a kliens ellenállásai által, vagy hogy közönbössé válik a terápiás folyamattal kapcsolatban.

A terapeuta abban direktív, hogy újra meg újra visszatereli a figyelmet ezekhez a belső gyógyító erőkhöz. Az emberi psziché öngyógyító, integráló, harmonizáló képességéhez. De hogy konkrétan merre vezet a terápiás folyamat, az ezektől az erőktől függ.

Amikor a kliens kapcsolatban van ezekkel a belső erőkkel, akkor a terapeutának nincs más dolga, mint együttérzően, bátorítóan, derűsen együtt lenni a kliensével és teret adva neki, hogy kövesse a belső vezetettségét. Egyetlen ,,beavatkozásra" van szükség, amely sokféle formát ölthet, sokféle nyelvezettel kifejeződhet, de a célja egy: bátorítani a klienst, hogy higgyen a benne zajló folyamatban.

Amikor a kliens nincs kapcsolatban a benne szunnyadó gyógyító erőkkel, akkor a terapeuta - kapcsolódva saját magához, a saját gyógyító erejéhez -, keresheti azokat a módszereket, amelyekkel segíthet a kliense figyelmét élesíteni a saját belső világára, a belső erőforrásaira, intuíciójára.

Ilyenkor a terapeuta lehet aktívabb, bizonyos értelemben direktívebb. De itt sem azon van a hangsúly, hogy ő irányítson. Különben könnyen dominancia harccá alakulhat a terápiás kapcsolat.

Amint a kliens elkezdi intuitív módon megsejteni, hogy mire van szüksége, mi történik benne, a terapeuta dolga a bátorítás hinni abban, ami egyre inkább megsejthetővé válik.