Mit kaphat a pszichológus a terápiától?

Meg szokták tőlem kérdezni az emberek, hogy pszichológusként hogyan nem terhelődöm túl azoktól a szenvedésektől, amelyekről nap mint nap hallok a klienseimtől. Nem olyan egyszerű erre a kérdésre válaszolnom, mert egyrészt valóban megterhelő más emberek szenvedéseivel találkozni, másrészt viszont számomra a klienseimmel való kapcsolatban egészen máshol van a hangsúly.

Amikor segítő szakemberként hallgatok meg másokat, egy olyan különleges tér nyílik meg, amelyben újra meg újra megerősödik az emberekben rejlő jóba vetett hitem. A mindennapi életben sokszor nyomasztóan nehezedik rám a sok pusztító szándék, megrendülve szembesülök a világban, az emberekben levő rosszal. Ám, amikor a segítő kapcsolat terében vagyok, újra meg újra megtapasztalhatom a jót, ami ott lakik mindannyiunkban.

Ebben a térben azok, akikkel találkozom, egyre bátrabban meg merik megmutatni azt, ami bennük nemes, érett, szeretetteljes, talán még azt is mondhatnám, hogy „szent”. A segítő kapcsolat biztonságos terében nem kell elrejteni a bensőségességet, gyöngédséget, játékosságot, együttérzést, jó szándékot. Nem kell elrejtőzni attól való félelemben, hogy ezt a mindannyiunkban rejlő ősi ártatlan tisztaságot valami megsebzi.

A segítő kapcsolat együttérző terében megjelenhet az is, ami az emberekben pusztító erőként működik. Megszólalhatnak sebeink, és megmutatkozhat a belőlük fakadó erőszak, fölényesség, cinizmus, irígység, rosszindulat. Ebben a biztonságos térben fel lehet ismerni, hogy mindaz, ami pusztítani tud, valójában az önvédelem egy torz módja. Senki sem velejéig romlott, csak vannak benne olyan részek, amelyek eltorzultak a szenvedésben. Megrendítő a klienseimmel együtt ezzel a látásmóddal reflektálni mindarra, amit magukban szégyellnivalónak és rossznak tartanak. Megrendítő megtapasztalni, hogy az együttérzés megszelídíti a bennünk levő vadállatot.

Mély hála van bennem, hogy a segítő kapcsolat terében ezek a tapasztalatok újra meg újra megerősítenek abban, hogy mindannyiunkban ott van egy jó mag, amely bontakozni, növekedni, fejlődni akar. Hogy a világ minden megtörtségével, sebzettségével, visszásságával együtt mégsem egy embertelen és életellenes hely.