Nincs bizalom első látásra

A másik ember bizalmába való befogadtatás mindig rengeteg energiával is idővel jár.

Bizonyos értelemben küzdelem, noha nem verseny, vagy egymás legyőzésére irányuló harc.

Mégha úgy tűnik is, hogy van ,,bizalom első látásra", akkor sem bölcs azt hinnem, hogy megszereztem a másik ember bizalmát, és innen már nem érdekes, nincs miért küzdenem.

A ,,bizalom első látásra" nem bizalom még.

Lehet, hogy a másik ember a saját bizalomra méltó részét vetíti ki rám, és ahhoz kapcsolódva úgy tűnik, hogy bennem bízik. De ez könnyen elveszíthető, nem kapcsolódik hozzám, nem gyökerezik bennem, én csak egy vetítővászon vagyok, amelyre most egy gyönyörű fény vetül.

Lehet, hogy egy mély intuícióval megérzi, hogy bízhat bennem, és megelőlegezi a bizalmat. De nagyonis bölcs az intuícióinkat megvizsgálni, mert könnyű őket összetéveszteni a bejáratott sémáink tudatalatti kényszerítő harsány hangjával. A megelőlegezett bizalom arra szorul, hogy a tapasztalat beigazolja. Ez pedig idő és beletett energia.

Lehet, hogy egy bizalomra szomjazó fudokló kapaszkodása belém. A bizalom hatalmas intenzitásával áraszt el engem, szinte le is ránt a lábamról. Mint, ahogyan belém mar egy fuldokló. De ha kicsit megnyugodott és már nem érzi magát életveszélyben, akár örökre elengedi a kezem.

A két ember közti bizalom egy hosszú, közösen megtett, gyakran kimerítő, félelmetes, rengeteg munkát igénylő út gyümölcse. De ez a gyümölcs a legízletesebb minden más között.