Többféle anyaság

A különböző spirituális hagyományok ismerik a lelki anyaság fogalmát.

Ahogyan egyre jobban megértjük, hogy érzelmi zavaraink, a kínzó üresség- és magányosság érzetünk, a krónikus szomorúság és harag abból fakad, hogy életünk első éveiben szüleink nem tudtak úgy szeretni, ahogyan szükségünk lett volna rá, nem tudtak érzelmileg kapcsolódni hozzánk; és a gyógyulás útja abban áll, hogy egy emberi kapcsolatban megéljük azt, amiben nem lehetett részünk gyermekként, hogy kialakuljon idegrendszerünk szintjén az, ami nem alakult ki; ahogy ezeket egyre mélyebben értjük, egyre nagyobb létjogosultságot nyer, hogy pszichológiai értelemben vett anyaságról beszéljünk.

A pszichológiai értelemben vett anyaság azt jelenti, hogy a másik ember belső gyermekének anyja lenni, míg az felnő, míg kialakul benne az, ami gyermekkorában nem tudott.

Nem mindenki életének lesz a része, hogy biológiailailag anya legyen, és a saját gyermekének segítsen eltalálni az ősbiztonságba, az önazonossághoz, az érzelemszabályozás megtanulásához.

De mindenkinek lehetősége nyílik egy-egy pillanatra embertársa belső gyerekének anyja lenni, hozzájárulni e belső gyermek biztonságra leléséhez, önazonosságának megsejtéséhez, valahányszor megengedi, hogy egy másik ember azt érezzen a jelenletében, amit éppen érez. Valahányszor együttérző teret biztosít számára, amiben a másik ember megtanul jó szüleje lenni saját belső gyermekének.

Azok pedig, akik segítő szakmában dolgoznak, klienseik belső gyermekeinek pszichológiai anyjai lehetnek, ilyen módon segítve őket a felnőtté, éretté válásban.