Árnyékszemélyiségünk két oldala

Gyakran úgy gondolunk az árnyékszemélyiségünkre, mint a föld alatt lakó férgek, kígyók, rémlények összességére, amelyektől rettegünk, nehogy felszínre kerüljenek.

De valójában az árnyékszemélyiségünk olyan, mint egy kisgyerek, aki szégyelli magát, erősen szorong, és igyekszik elrejtőzni, nehogy bántsák őt.

Az árnyékszemélyiségünk nem egyenlő a hibáink, gyengeségeink összességével.

Erőforrásokat, jó tulajdonságokat, a mindennapi élethez szükséges képességeket is tartalmaz.

Azok az a tulajdonságok, képességek kerülnek az árnyékunkba, amelyekre nem láttunk példát a szüleink viselkedésében, vagy amelyeket a szüleink nem fogadtak el bennünk.

Sokszor félelmetesebb lehet ezekkel találkozni, mint a negatív tulajdonságainkkal.

Árnyékszemélyiségünk a maga összetettségében olyan, mint egy rémült kisgyerek. Ha gyöngéd, együttérző, biztonságos teret teremtünk számára, előmerészkedik a fényre.

Szükségünk van rá. Csak vele együtt élhetünk teljes életet.