Énrészeink

Egy énrész-modell szerint három fajta énrészünk van: az egészséges énünk, amely együttérző, gyöngéd, szeretettel teli; sebzett részeink, amelyek fájnak, és amelyek fájdalmát megpróbáljuk magunktól távol tartani; védekező részeink, amelyek megpróbálják távol tartani sebzett részeinket és a bennük levő fájdalmat.

Bármelyik részünkből kapcsolódhatunk az emberekhez. És ők bármelyik részükből kapcsolódhatnak hozzánk.

Amikor a sebzett részeinkből kapcsolódunk, akkor arra vágyunk, hogy együttérzően, gyógyítóan, szeretettel öleljék át bennünk ezeket a részeket.

Ám az emberekben van egy ösztönös mechanizmus, amely nem akarja átérezni a sebzett részeink fájdalmát, és könnyen megtörténhet, hogy a védekező részükből kapcsolódnak hozzánk. Elutasítóak lesznek velünk. Netalán bántanak, hogy távol tartsanak maguktól, hogy így óvják meg magukat attól, hogy a fájdalmunkat átérezzék, hogy a saját fájdalmukkal kapcsolódjanak.

Tudatosság és fejlett egészséges rész szükséges ahhoz, hogy valaki az egészséges részéből tudjon hozzánk kapcsolódni, amikor mi a sebzett részünkből közeledünk hozzá.

Amikor a védekező részeinkből kapcsolódunk másokhoz, akkor elutasítjuk a másik emberben levő sebzett részeket. Nem akarjuk érezni a fájdalmukat, mert nem akarunk kapcsolódni a saját fájdalmunkkal sem.

Ők válaszolhatnak a sebzett részeikből, és megalázkodnak előttünk, engedik, hogy bántsuk őket.

Vagy válaszolhatnak a védekező részeikből, és akkor egy felszínes kapcsolat alakul ki köztünk.

Amikor az egészséges részünkből kapcsolódunk, akkor ott tudhatunk maradni a másik ember mellett, akkor is, ha ő a sebzett részeiből kapcsolódik. Át tudhatjuk ölelni együttérzéssel a fájdalmát, és a mi fájdalmunkat. Mindketten gyógyulhatunk.

Amikor az egészséges részünkből kapcsolódunk, megtörténik, hogy meg tudjuk nyugtatni a másik ember védekező részeit, biztonságos teret teremtve számára, amelyben közel tud menni saját sebzett részeihez, és együttérzéssel tudja őket átölelni.

Amikor mindketten az egészséges részeinkből kapcsolódunk, akkor mély intimitást, és kölcsönös gyógyulást-gyógyítást élünk meg.

Bármennyire is fejlettek legyünk az önismeretben, bármennyire is fejlett legyen az egészséges részünk, soha nem csak tőlünk függ, soha nem csak rajtunk múlik az, hogy amikor valakivel találkozunk, akkor mely részeinkből találkozunk. Emberlétünk korlátai közé tartozik ez a találkozásnak, a kapcsolatnak való kiszolgáltatottság.

Törekedhetünk az egészséges részünkkel kapcsolódni, és ez nagyon sokszor sikerülhet is nekünk, de nem tud mindig sikerülni.

Ez alázatra hív... Együttérzésre önmagunk és a másik ember iránt.