Ebben a cikkben az Én találkozástípusai multidimenzionális modelljének három korlátját szeretném megemlíteni. A későbbiekben részletesebben fogok írni ezekről külön bejegyzésekben.

Az első kérdés, amit feltehetünk, hogy alkalmas-e egy multidimenzionális modell a valóság összetettségének megragadására. A Gestalt pszichológia egyik alapelve, hogy a rész mindig több, mint a részeinek az összessége. Egy valóság mindig több, mint amit dimenziók mentén le lehet róla írni. Ha egy térbeli testet vizsgálunk, az mindig több lesz, mint a hosszúságának, szélességének és magasságának a koordinátái.

Továbbá amikor az egyetemes emberi tapasztalatot dimenziók alapján vizsgáljuk, fennáll annak is a veszélye, hogy azt sugalljuk, mintha a tapasztalat egymástól függetlenül, egymás nélkül is fennálló részekre bontható lenne. Mégis talán pont egy dimenzionális modell tudja érzékeltetni, hogy egy adott valóság dimenziók mentén való leírása az adott valóság egységét sugallja. Ahogyan nem lehet leválasztani egy térbeli test magasságát a szélességétől és hosszúságától, úgy nem lehet leválasztani bármely emberi tapasztalatban, így a találkozás tapasztalatában sem, a biológiai, pszichológiai, kapcsolati és spirituális dimenziókat egymástól.

Tanulmányaim során többször találkoztam a redukcionizmus jelenségével. Ez a szemlélet tagadja a tapasztalat többdimenzionális voltát, és csupán egyetlen szempontból ír le jelenségeket. Ilyen a biologizmus, a materializmus amely tagadja a spirituális, vagy akár a pszichés valóságok létét. Ezzel szemben vannak olyan nézetek, amelyek egyes jelenségeket pusztán spirituális valóságoknak tartanak, és tagadják, hogy azoknak bármilyen köze lenne az ember testéhez vagy pszichéjéhez.

Ezek a redukcionista magyarázatok azzal érvelnek, hogyha egy jelenséget meg tudunk magyarázni valamely dimenzióban, akkor a többi dimenzió léte megkérdőjelezhető, feleslegessé válik, vagy egyenesen tagadható. Itt a különféle (biológiai, pszichológiai, kapcsolati, spirituális) magyarázatok egymással versenyeznek, egymást kizárják.

A dimenzionális modellben értelmét veszíti az ilyesfajta verseny. Ahogyan egy fizikai tárgy hosszúsága nem versenyez a szélességével, vagy magasságával, hanem más-más dimenzióban írható le ugyanannak a tárgynak a valósága, úgy egy jelenség magyarázata a biológiai, pszichológiai, kapcsolati és spirituális síkon nem kizárja egymást, hanem egymás mellett létezik.

Bár egy dimenzionális modell soha nem lesz képes a valóság egészét megragadni és bemutatni, mégis alkalmas lehet arra, hogy segítsen eligazodni a valóság összetettségében. Hiszen a térkép sohasem azonos a területtel, és nem is tudja azt a maga teljességében bemutatni. Nem is feladata.
Ez alázatra hív.

A második kérdés az első és második találkozás-típus közötti különbségre irányul, és tagadja az első találkozás-típus létét. Szorosan összefügg a tapasztalat dimenzionális jellegével. Az első találkozás-típus pusztán spirituális jellegű, és amennyiben minden emberi tapasztalat többdiemenziós, ennek a találkozás-típusnak a léte megkérdőjelezhető.

A harmadik kérdés a második és a harmadik találkozás-típus közötti különbségre irányul. Az Én-Te kapcsolat két létező olyan találkozásában valósul meg, ahol a hangsúly az együttléten van, ahol a figyelem az egészre lényükre és az együttlétre irányul, nem egy-egy belső történésre, tapasztalatra, közös tevékenységre. Ez valósul meg az első találkozástípusban. Az Én-Az kapcsolat két létező olyan találkozásában valósul meg, ahol a hangsúly egy adott folyamat, tevékenység részletén van a kapcsolatban-lét értékétől mintegy lehasítva. Ez valósul meg a negyedik találkozástípusban.

Mind a második, mind a harmadik-típus a Te és az Az világának kombinációját hordozza. Mindkét találkozástípusban a Te világa „öntözi” és „megtermékenyíti” az Az világát. Egy részletre fókuszál, de ezt a kapcsolat egészéért teszi. A második találkozás-típusnál ez a részlet a kapcsolatban-lét érzékelése a test és a psziché síkján is, a harmadik találkozás-típusnál pedig valamilyen egyéb tevékenység, vagy belső folyamat megtapasztalása. Így feltevődik a kérdés, hogy van-e köztük bármilyen különbség. S ha igen, akkor az milyen jellegű. A későbbiekben ezt szeretném körüljárni.

Ennek a bejegyzésnek a végén is szeretném még egyszer felsorolni az Én találkozás-típusait.
1. A tiszta Én-Te találkozás, amelyben egy tisztán szellemi érintkezés, együttlét valósul meg, amely a psziché és a test síkján nem értelmezhető, nem írható le. Ez a találkozás a két létező teljes lényét bevonja. Értelmezésében megjenik a minden és semmi, az üresség és teljesség együttlétének a paradoxona. Tisztán spirituális, és mégis az egész lényt/embert széttagolhatatlanul bevonja.

2. A megtestesült Én-Te találkozás, amelyben a buberi modell Én-Te kapcsolata valósul meg minden dimenzióban (biológiai, pszichés, kapcsolati, spirituális). Ebben a találkozásban a hangsúly az együttléten van, és nem az együtt vagy egymásért végzett tevékenységen.

3. Az a találkozás, amelyben az Én-Te kapcsolat „öntözi” és „megtermékenyíti” az Én-Az kapcsolatot. Olyan találkozás, amelyben a hangsúly az együtt és egymásért végzett külső és belső tevékenységen van.
4. Az a találkozás, amelyben az Én-Az kapcsolat kívül esik az Én-Te kapcsolaton, olyan találkozás, amelyben az itt és mostban történő tapasztalatok és tevékenységek el vannak szakítva az Én-Te kapcsolatra való törekvéstől.