A terápia kezdetén (különösen, ha ez az első terápiájuk) a kliensek a negyedik talalálkozástípusban (T4) vannak. Az Énnel, a másikkal, a környezettel, a testtel, az Istennel való találkozásaik során jobban foglalkoznak saját érzéseikkel és tapasztalataikkal, mint a kapcsolat valódi természetével. A terapeutával való kapcsolatuk ugyanilyen jellegű.

A kapcsolati integratív pszichoterápiában felhívják a figyelmet arra, hogy a terápia első szakaszában a hangsúly a dialektikus-intraperszonálisra, a kliens intrapszichés terének feltárására esik.
A kliens terápiában szerzett tapasztalatait a kliens kevésbé tekinti és értelmezi a terápiás kapcsolatban előforduló jelenségeknek.

A terapeutával való kapcsolat során a kliens egyre inkább tudatosítja, hogy a terapeuta a kapcsolaton keresztül milyen hatással van rá, illetve a gyógyulási és fejlődési folyamatára. A terapeuta jelenlétének és kapcsolódásának ezt a hatását zsigeri és érzelmi szinten felfedezve a kliens kezdi felismerni, hogy a terápiás folyamatban van egy Én és egy Te, két személy van kapcsolatban. A terápiás folyamatban megjelenik a párbeszédes-interperszonális elem hangsúlyozása. A kliens tapasztalatai a kapcsolat terében kezdenek érzékelhetőkké és értelmezhetőkké válni. Kialakul a harmadik találkozástípus (T3), ahol a konkrét érzékszervi, zsigeri és érzelmi tapasztalatokból álló Én-Az kapcsolatot az Én-Te kapcsolat "öntözi" és "termékenyíti" meg (a terápiás kapcsolat biztonságos teret ad, és biztosítja ezen tapasztalatok egészséges és kiegyensúlyozott szabályozását).

Attól a pillanattól kezdve, hogy a terapeutával való kapcsolatfelvétel során a kliens tudatosítja magát a kapcsolatot, egy oszcilláció következik be, amelyet a kapcsolati integratív pszichoterápiában a dialektikus-intrapszichikus és a dialogikus-interperszonális közötti oszcillációnak neveznek. Ezt az ingadozást a négyféle találkozás (T4) közötti állandó oszcillációként írhatjuk le. Ez a váltakozás összhangban van Buber állításával az Én-Te és az Én-Az kapcsolat váltakozásáról.

Amikor a kliens a saját érzéseire összpontosítja a figyelmét, és elveszíti a kapcsolat érzését, a negyedik találkozástípusban (T4) van. Elárasztják saját érzelmei, és tudatosságában nincs hely a Te számára, legyen az a Te a teste, az Énje, mások, a környezet, az Isteni vagy akár a terapeuta.
A terapeuta koregláló hatását megtapasztalva a kliens minden belső élménye teret kap a kapcsolatban. A kliens belép a harmadik típusú találkozásba (T3).

Lehetnek olyan pillanatok, amikor a kliens figyelme a terapeutával való kapcsolatára összpontosul. Ezek a pillanatok lehetnek csendesek, reflektívek, mélységesen intimek. Ezek megjelenhetnek a semmiből, meglepve mindkettőjüket, vagy a terapeuta azon meghívását követően keletkezhetnek, hogy csendben üljenek együtt. Vagy a fejlődés és a gyógyulás folyamatának előrehaladtával maga a kliens is kapcsolatba kerülhet az együttlét, a kapcsolat megélése iránti igényével, és ezt kérheti terapeutájától. Ezekben a pillanatokban a kliens a terapeutájával való találkozás második típusát (T2) tapasztalja meg. Egyes spirituális megközelítések szerint a terapeuta és a kliens között fennállhat a találkozás első típusa (T1), egy tisztán spirituális kapcsolat, egy közvetlen megismeréssel.

A találkozás első két típusa (T1, T2) erősíti a kliens kapcsolatban-lét-érzetét. Ez az Én-Te kapcsolatra való képesség erőforrásként szolgál majd a különböző intrapszichés és interperszonális/kapcsolati tapasztalatok feltárásában. Ezeknek a tapasztalatoknak a feltárásával, miközben a terápiás kapcsolat tudatosságával kapcsolatban marad, a kliens belép a harmadik találkozástípusba (T3).

Néha a feltárt élmények olyan intenzívvé válhatnak, hogy a kliens elveszíti a kapcsolat érzetét, és figyelme a saját élményeire összpontosul, mintha a terapeuta már nem is lenne ott számára, mint Te. Ezekben a pillanatokban a kliens eléri a negyedik találkozástípust (T4) az Én minden kapcsolatára, beleértve a terapeutát is.

A kliens a negyedik találkozástípusból (T4) a harmadik találkozástípusba (T3) lép át, amint tudatára ébred a terapeuta koreglációs hatásának. Így a ciklus újraindul.

A folyamat nagy részében a terapeuta a harmadik találkozástípusban (T3) van, egész lényével, minden neurofiziológiai folyamatával részt vesz a klienssel való kapcsolatában. Amikor a folyamat mélyen érinti a terapeutát, akkor érezheti a negyedik találkozástípusba (T4) való átcsúszás jeleit. Amint tudatára ébred ennek az elcsúszásnak, önszabályozó technikákat gyakorol. A terapeuta önszabályozásában előfordulhatnak a második találkozástípus (T2) pillanatai, amikor saját lényével megtestesült Én-Te kapcsolatba lép.

Az önreflexió a terápiás ülések alatt és után, a saját terápiás ülések, az intervízió és a szupervízió sokat segít abban, hogy észleljük, hogy mikor csúszunk bele a negyedik találkozástípusba (T4), és megtaláljuk az önszabályozás módjait a harmadik találkozástípusba (T3) való visszatéréshez. Az önszabályozás képességének fejlesztésében nagy segítséget jelentenek azok a meditációk is, amelyek az Énnel, a testtel és az Istenivel/Transzcendenssel való kapcsolat második (vagy esetleg első) találkozástípusát (T2/T1) ápolják.